Keszthely történelme egybefonódott a Festetics családdal. A várost 1739-ben vásárolta meg Festetics Kristóf a gersei Pethő családtól, majd hamarosan megindult a barokk kastély építése a korábbi udvarház helyén. A munkákat Hofstädter Kristóf, a Festeticsek uradalmi építőmestere vezette, akinek több temploma, kastélya és gazdasági épülete áll ma is Somogy és Zala vármegyében. A kastély bővítésére a következő évtizedekben több terv is született, de ezek nem valósultak meg. Festetics I. György idején, 1801-ben készült el a könyvtárszárny, melynek díszes berendezése Kerbl János keszthelyi asztalos munkája. Ekkor létesült a tájképi kert is, benne az oroszlános kútházzal, a sövényszínházzal, valamint hazánk legrégibb páfrányfenyőjével, ami ma is megcsodálható a kastély mellett. A kertben rendezték meg a nevezetes Helikon Ünnepségeket, ahol rendszeres vendégként Berzsenyi Dániel is megfordult. A kastély nagyszabású, teljes átépítése 1883-ban indult meg Viktor Rumpelmayer bécsi építész tervei szerint. Ekkor vette feleségül I. Tasziló herceg Lady Mary Hamiltont, a monacói herceg volt feleségét, a brit királyi család rokonát. A rangos házasság méltó rezidenciát igényelt, ezért lebontották az U alakú kastély északi szárnyát, majd az udvart kibővítve új épületrészt emeltek, amit toronnyal koronázott nyaktaggal kapcsoltak a főépülethez. Az új rezidencia a bécsi Belvedere-t és a drezdai Zwingert idézi, historizáló belső terei a kor legpompásabb enteriőrjei közé tartoznak. A kastély környezetének rendezésére Henry Ernest Milner brit tájépítészt kérték fel. A korábban a főutcán álló főhomlokzat előtti területet kisajátították, itt íves formájú előkert létesült, a város felől pompás neobarokk díszkapuval. Az egykori parkot is kibővítették és átalakították, itt nagyszabású, mintegy harminc hektáros tájképi park jött létre. A korábban a keszthelyiek által is látogatható területet lezárták, kárpótlásul a herceg a Balaton partján létrehozta a Helikon parkot. A hercegné számára a kastély közvetlen közelében süllyesztett, úgynevezett kamarakert létesült. A család 1944-ig használta a kastélyt, ekkor az utolsó, özvegy hercegné, Haugwitz Mária fiával, a gyermek (IV.) Györggyel elhagyta az országot. A front elérte Keszthelyt, a kastélyt a szovjet katonák kifosztották, a könyvtár azonban megmaradt. A legenda szerint ennek az az oka, hogy a kastélyt őrző Klempa Károly premontrei szerzetesnek sikerült rábeszélnie a szovjet parancsnokot, hogy falaztassa be a bejáratokat. A háború után a kastély osztozott számos magyar társának sorsában, az épületbe a szovjet hadsereg, a park külső részére a Honvédség költözött, mely hamarosan laktanyákat telepített a területre. Az épület értékét korán felismerték, 1968-ban megkezdték a kastély felújítását, 1974-ben pedig megalakult a Helikon Kastélymúzeum. Az 1980-as években érte az együttest a legdurvább beavatkozás: a parkot kettévágva átvezették rajta a város két részét összekötő utat. A felújításnak köszönhetően a kastély viszonylag jó állapotban volt a 21. század elején, azonban itt is szükségessé vált a felújítás. 2015-re rekonstruálták az előkertet, a hercegnői kamarakertet, valamint a kastélyt övező parkrészt, majd 2020-ban elindult a belső terek restaurálása is. A korábbi korok mulasztásának helyrehozása azonban még további erőfeszítéseket igényel.

Szöveg: Szende András

Fotó: Bujnovszky Tamás,Gulyás Attila,MTI