A Hegyköz vidékén a tágas mező övezte templom építése a 13. században kezdődött, majd ezt követően rövid időn belül többször tovább építették. Ezek az információk a falkutatásnak köszönhetően állnak rendelkezésre, a templom első írásos említése ugyanis csak 1750-ből származik, mivel a korábbi iratok egy tűzvész martalékává lettek. Ezt követően is folyamatosan tovább alakították az épületet, például portikusszal is bővítették. A jelenlegi tornyot csak a 20. század elején építették fel a korábbi, ledőlt helyén. A templom belső terének egyik legnagyobb különlegessége a nemrégiben feltárt, az egyik sarokban elhelyezett cibórium, azaz baldachinszerű szentségtartó. Hasonló példa a Kárpát-medencében csak egy helyen ismert, ami jól mutatja művészettörténeti jelentőségét. Az épület felújítása 2015-ben fejeződött be, az ekkor restaurált freskók igen értékesek, érdekesség, hogy a reformáció idején még nem, csak a 17. században meszelték le őket. Bár a későbbi feltárások és újabb lemeszelések komoly károsodásokat okoztak, a gondos helyreállításoknak köszönhetően a részletek ma is jól megfigyelhetők.

Szöveg: Fényes Kitti