A Bakony festői völgyében megbúvó apátság első említése 1086-ból való. Az apátság története folyamatos pusztulás és újjászületés: a virágzó kolostort 1548-ban hagyták el a török elől menekülő barátok, akik csak 1693-ban tértek vissza. A szerzetesrendeket II. József 1786-ban feloszlatta, a bencések működését csak 1802-ben engedélyezték újra. Hosszú béke után 1950-ben újabb feloszlatás, majd 1998-ban ismét újraalapítás következett. A ma is álló kolostoregyüttest 1754-ben szentelték fel. Az egyszerű, de szép arányú homlokzatokat a magyar barokkra jellemző módon csak a bejáratok faragott keretei és az ablakok körüli tagozatok élénkítik. A templombelsőben a felújítás során fehérre meszelt falak gyönyörűen kiemelik az élénk színű, dúsan faragott oltárokat és a szószéket. A 20. század különböző évtizedeiből származó bútorzat helyére nemesen egyszerű berendezés készült. A helyreállított műemléki együttest új, illeszkedő épületek egészítik ki, látogatóközpont, szállásépület, múzeum, illetve közösségi ház várja a híveket és a zarándokokat.

Szöveg: Szende András

Fotó: Földházi Árpád