A Városligeti fasoron épült templom külső kialakítása nem sejteti a belső térszervezést, melyet fokoz az is, hogy a templom egybeépült a gyülekezeti teremmel, a lelkészlakkal, valamint az iskolával. Bár homlokzata aszimmetrikus, a templom belső tere mégis centrális: egy kilencosztatú tér köré szerveződik, amely a zsinagógaépítészetből eredeztethető. A kupolával fedett, dongákkal bővített tér egy négyzet alaprajzból bontódik ki. Kialakításában Otto Wagner és a Wiener Werkstätte, valamint a Curjel és Moser dán–német–svájci építészpáros szakrális építészetének hatása egyaránt érzékelhető. A népi motívumkincs felhasználása Kós Károly zebegényi templomát juttatja az ember eszébe, az épület formálásában mégis városias. A homlokzat ugyanakkor részleteiben utal a belső térre: a Zsolnay majolikákkal díszített két hasáb mind a külső, mind a belső térben megjelenik, a kapu és a szószék lép így párbeszédbe egymással. A főhomlokzat és az oldalfalak félköríves, nagy üvegfelületei a római termálfürdők ablakainak formavilágát idézik. A templom 2019–2022 között teljesen megújult, így a városi szövetben is érvényesülni tud az egyedisége.

Szöveg: Vass István Balázs

Fotó: Fejes Bence