A csíkrákosi erődtemplom hírét és különleges, kissé rejtélyes hangulatát a torony falán látható festményeknek köszönheti. Ezek az archaikus, szinte barlangrajzszerű képek harci jeleneteket és csillagképeket ábrázolnak. A templomon, mint a hagymahéjak, úgy fejthetők fel a magyar évszázadok: a román kori épületet pazar gótikus templommá építették át, majd a török veszedelem idején fallal vették körül, így székely típusú erődtemplommá vált (ezek eltérnek a szomszédos szászok hasonló épületegyütteseitől). A török, illetve tatár betörések veszélye a területen a 18. században sem múlt el, így a védőfalak fennmaradtak, viszont a templomot az ellenreformáció jegyében ismét átépítették, immár barokk stílusban. A közelmúltban teljesen felújították, ekkor került sor a falfestések alapos kutatására és restaurálására is. A munkálatok során sikerült több korábbi félreértelmezést és feltételezést is tisztázni az ábrák korát és jelentését illetően. A tornyon a felújítás után teljes pompában láthatók a falfestések: a kőfal fugáit imitáló háttér előtt állatövi jegyek, nap-, hold- és csillagábrázolások, különös ruhába öltözött táncoló és bajvívó emberalakok. Ezeken kívül talán a legkülönlegesebb és legrejtélyesebb az embervadászat-jelenet. Állatok üldöznek egy embert, akinek csak a kontúrjai látszanak, valamint a testéből kiálló gerely. A jelenet a szomszédos falon is folytatódik, az emberalak ott már fekszik, és egy kidolgozott, ruhába öltözött férfi áll fölötte, mögöttük egy harmadik alak is látható – akit épp felakasztottak. Meglehetősen szokatlan téma ez egy templom homlokzatán, nem csoda, hogy a jelentése már évszázadok óta foglalkoztatja mind a helyieket, mind a szakembereket. A különleges festmények szó szerint az utolsó pillanatban menekültek meg: a mostani helyreállítás során sikerült a 2004-ben végzett korábbi, szakszerűtlennek bizonyult restaurálás okozta károkat visszafordítani, és több adatot nyerni az épület korát illetően. A mennyezeti gerendák vizsgálatából például kiderült, hogy hozzájuk a fát 1498-1499 telén vágták ki. A torony festéseinek helyreállítására az önkormányzat Czimbalmos Attila festő-restaurátort kérte fel, aki gondos és alapos munkát végzett, több helyen a húsz évvel korábban felfestett festékanyagot szinte milliméterenként kaparta le, hogy alatta ismét feltárulhassanak az évszázados vonalak. A kiegészítések jól elkülönülnek az eredeti részektől. Az elmúlt évek-évtizedek kutatásai alapján kijelenthető, hogy a falképek valóban azok, amiknek látszanak: a templomra a kereszténység felvétele után évszázadokkal is ősi pogány jeleneteket, szertartásokat és jelképeket festettek. Ezek jelentése persze idővel elfelejtődött, lehet, hogy egy adott jelenetet egész másképp értelmeztek a 11. századi Székelyföldön, mint ma azt elképzeljük. Mindenesetre ez a különleges,

épségben fennmaradt falképsorozat talán a legjelentősebb bizonyítéka a két hitvilág együttélésének a magyar államiság korai századaiban.

Szöveg: Szende András