A szegedi Új Zsinagóga Magyarország második, Európa negyedik legnagyobb zsinagógája. A zsidó hitközség 1791-ben alakult meg Szegeden, 1840 és 1843 között építettek klasszicista templomot Lipovszky Henrik és József tervei alapján. Az 1890-es években a megnövekedett számú helyi zsidóság egy új, nagyobb és korszerűbb zsinagóga létesítését kezdeményezte. A régi imaház mellett megvásárolt telekre 1898-ban írták ki a tervpályázatot, amelyet Baumhorn Lipót nyert meg impozáns, bizánci templom típusú, négy saroktornyos tervével. Ez a több mint húsz zsinagógát alkotó mester legnagyobb és egyik legkiforrottabb műve. A szomszédos hitközségi székház szintén Baumhorn tervei szerint épült a zsinagógával egy időben. A századfordulón indult építkezés gyorsan haladt, 1902 nyarán a Róth Manó – Miksa testvére – által készített, a zsidó liturgikus év egyes mozzanatait ábrázoló festett üvegablakok készültek el, majd a Götz Adolf kivitelezte díszítőfestés. Az ünnepélyes átadásra 1903. május 19-én került sor, állami és városi elöljárók, így báró Wlassics Gyula kultuszminiszter részvételével. A lenyűgöző méretű belső térben a keresztény templomokhoz hasonló elrendezés, orgona, valamint magyar feliratok mutatják a zsidó közösség asszimilációs törekvéseit. Az épület ikonográfiai programját Lőw Immánuel főrabbival együtt dolgozta ki az építész. Az emberábrázolást mellőző díszítőfestésben olyan, zsidóságra utaló növényi szimbólumok lelhetők fel, mint a sártök, a ricinus és a diófa, a karzat dongaboltozataiban napi főimák, a keresztboltozatokban pedig a Szentírás részeit jelképező kifestés látható. A tórafülke ajtaja nílusi akácfából készült, a tóraszekrény függönyét és a tekercseket védő tóraköpenyt Baumhorn részletes tervei szerint szőtték. Nemcsak az ornamentális belső festés kialakítása árulkodik Löw Immánuel főrabbi botanikai ismereteiről, hanem a zsinagógakerté is. A parkot a Szentföld, illetve Magyarország flórája ihlette, hetvenhat különböző növényfaj – így cédrusok, jegenyeakácok, tölgy, meggy – példányai keretezték az impozáns épületet.

Az imaház a magyarországi holokauszt idején, 1944 nyarán a helyi zsidóságtól elkobzott vagyontárgyak raktára lett, a díszkertet pedig elpusztították. A zsinagógát a hetvenes, majd nyolcvanas években is felújították, a Budapesti Műszaki Egyetem koordinálásával, Lux László és Tömöry Tamás vezetésével. 2016-ban a Magyar Állam támogatásával lehetőség nyílt a teljes felújításra Wagner Péter és Kőnig Tamás tervei alapján. A megszürkült zsinagóga a munkák végeztével valósággal felragyogott. A 2017-ben befejeződött felújítás alkalmával az épületen kívül a díszkert is újjáéledt, az eredeti koncepciónak megfelelő növényfajokkal, Holtság Ágnes tájépítész tervei szerint, továbbá a hitközségi székház is megújult. Napjainkra a zsinagóga újra élő közösségi térré vált, amely nemcsak az imáknak és vallási ünnepeknek, hanem koncerteknek és kulturális eseményeknek is helyet ad.

Szöveg: Baldavári Eszter

Fotó: Földházi Árpád