Fejér megye déli részén, a Mezőföld lankái között található a történelmi Magyarország egyik legnagyobb kastély- és kertegyüttese. Építtetője, Festetics Antal épp a környező termékeny földeknek, illetve a napóleoni háborúk idején bekövetkező élelmiszerár-robbanásnak köszönhette vagyonát. Festetics és felesége, báró Splényi Amália a kastély tervezésével az Itáliából frissen hazatért Pollack Mihályt bízták meg, aki testvére, a jónevű milánói építész, Leopoldo Pollack mellett tanulta ki a szakmát. A fiatal mester ekkor már több épületet tervezett a családnak, köztük a mai pesti fűvészkertben álló villát, így nem volt meglepő, hogy hozzá fordultak a hatalmas kastély ügyében is. A tervezés és a kivitelezés gyorsan haladt, az épület máig egységes, nincsenek – illetve alig észrevehetőek – az utólagos átépítések. Az impozáns méretű kastély elhelyezkedése mesterien komponált, Székesfehérvár, illetve Veszprém felől egy hosszú, egyenes út végén már kilométerekről feltűnik a hatalmas tölgyfák övezte elegáns portikusz. Az épület előtt egy szimmetrikus kocsifelhajtó fogadja az utazót, ami nem csupán lenyűgöző, hanem praktikus kialakítású is, hiszen miután az utasok kiszálltak, a jármű továbbhajthat az istállók felé. A kastély alaprajzi elrendezése rendhagyó, ami kissé misztikus hangulatot kölcsönöz az épületnek: az előcsarnok után a lakóterekbe jutunk, nem találni a többszintes dísztermet, amit az épület homlokzati elrendezése alapján az oszlopcsarnok mögött várnánk. Az ugyanis nem a középtengelyben, hanem az épület szélén kapott helyet, valamelyest rejtett módon. Ennek az az egyik oka, hogy az építtető az akkor betiltott szabadkőművesek egyik meghatározó alakja volt, a feljegyzések szerint nemcsak az üléseket tartották itt, hanem a páholy levéltárát és kincstárát is itt őrizték. Pollack – aki nem volt szabadkőműves – rendkívül elegáns módon oldotta meg a díszterem elhelyezésén túl a téglalap oválissá tételét is: a sarkoknál fülkéket alakított ki, melyek felveszik a terem íves formáját. A kastély átellenes, kerti oldala a Nemzeti Múzeum előtanulmányaként is értelmezhető. Lépcsők helyett itt viszont tágas rámpa vezet le a kertbe, ez is mutatja, hogy a botanikával is foglalkozó megrendelő házaspár számára milyen fontos volt a természet közelsége. Mindezek fényében nem meglepő, hogy a kastélyhoz nemcsak Magyarország, de egész Európa egyik legnagyobb, háromszáz hektáros tájképi kertje csatlakozott. A terepadottságokat kihasználva a kastélyparkot hosszan átszelő mélyedésben a környező patakok felduzzasztásával festőien kanyargó tavat hoztak létre. Ennek egyik szigetén épült fel későbbiekben a Hollandi-ház, Festetics Andor felesége, Pejacsevich Lenke számára. A tüdőbeteg grófnénak szalont alakítottak ki az emeleten, ahonnan a földszinti tehénistállóból vezették át az ammóniadús levegőt – úgy tartották, hogy ez a hatásos gyógymódja a betegségnek. A parktó egy másik, távolabbi szigetén a család temetőjét alakították ki. A park térszervezése rendkívül nagyvonalú: a kastély portikuszáról – gondosan megtervezett nyiladékok végén – a katolikus és a református templom, maga a Hollandi-ház, valamint a sírdomb tárul fel, így szinte az egész táj belátható. A templomokat Festetics Antal építette a lakosok számára, a katolikust szintén Pollack tervezte. A hatalmas birtok amellett, hogy a pihenést és a reprezentációt szolgálta, komoly gazdasági üzem is volt: a falu felé eső oldalon narancsház, alatta a dézsma tárolására szolgáló pincerendszer épült, valamint az uradalmi hivatal és a személyzet számára további – egységes stílusú és kiváló színvonalú – épületeket helyeztek el. Az 1920-as években Festetics Sándor megbízásából átalakították a kastélyt. A külső homlokzatokra és a belső terekbe klasszicizáló füzérdíszek, sasfigurák és egyéb szimbólumok kerültek, amik olyan jól beleillenek az eredeti arculatba, hogy még a szakértők számára is nehézséget jelentett elkülöníteni a különböző korszakokat. Szintén ekkor készült az ovális grófnői fürdőszoba, melynek mennyezetét a pesti Kálvin téri református temploméról mintázták. A kertet 18. századi mintakönyvekből vett építményekkel gazdagították, így antik jellegű forrásház és pergolás lelátóterasszal ellátott teniszpálya épült. A nemzeti érzelmű gróf három piros-fehér-zöld színű hidat is elhelyeztetett a tórendszer kiemelt pontjain. A második világháború után a Festetics család menekülni kényszerült, a hátrahagyott, kirabolt kastélyba gyermekotthon került. Az eredeti térsort felszabdalták, a parkban medence és sportpályák épültek, a vízrendszer elhanyagolása miatt a Hollandi-házat többször is elöntötte a víz. Az együttes végül 1996-ban, az otthon elköltözése után került a Műemlékek Állami Gondnoksága fenntartásába, akik megkezdték az állagmegóvást, valamint a bozótos kastélypark kitisztítását. A park öt kilométer hosszú tórendszerének táji léptékű felújítása 2011-ben indult, a vízkormányzó műtárgyak és a hidak rekonstrukciójával, a meder kotrásával. Korábbi előkészítő munkák után a kastélyépület teljes megújítása 2018-ban kezdődött el a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram keretében, az épület ekkor nyerte vissza a kutatások során megállapított eredeti színvilágát és homlokzati részleteit. A belső, korábban elfalazott térsor helyreállítása is ekkor történt meg, és mivel a program lehetővé tette műtárgyak vásárlását is, a földszinti terek hangulatát hitelesen vissza lehetett idézni – ráadásul sikerült több, Déghez, illetve a családhoz kötődő festményt és bútort is beszerezni. Az árvizek által tönkretett Hollandi-ház felújítását is elvégezték, így a különleges kerti építmény újra eredeti formájában tündököl. Ezzel hazánk egyik legnagyvonalúbb rezidenciája, parkegyüttese méltóvá vált építtetőjéhez, Festetics Antalhoz és tervezőjéhez, Pollack Mihályhoz.

Szöveg: Szende András

Fotó: Gulyás Attila