Tájépítész: Herczeg Ágnes és Vincze Attila

A Gellért-hegy beépítése több ezer éves múltra tekint vissza. Állt itt kelta oppidum, római Jupiter-szentély és török erőd a hódoltság ideje alatt. Budavár 1686-os visszavételekor megmutatkozott stratégiai jelentősége, a Szent Liga erői innen ágyúzták a várfalakat. Fontos szerepe volt Buda 1849-es ostromakor is, innen lőtték Nagysándor József és Aulich honvéd csapatai a várat annak sikeres visszafoglalása előtt.

Az 1848-49-es szabadságharc leverését követően 1849 őszén, már az aradi vértanúk kivégzése előtt felvetődött egy Magyarország egész területére kiterjedő erődrendszer kiépítésének terve. Kidolgozását elsősorban Julius Jakob Haynau magyarországi teljhatalmú katonai parancsnok kezdeményezte. Az erődtervek alapvetéseit Emanuel Zitta, a magyarországi erődítési kerület igazgatója dolgozta ki. Zitta 1849. október 30-án kelt tervének címe: „Magyarország úgy külső mint belső ellenség elleni biztosítása érdekében szükséges erődítésének bemutatása, egy, az egész Monarchiára kiterjedő, az új hadviselés érdekében felállítandó erődítési rendszer alapvonásainak tervezete mellett”.

Az erőd kiépítésének célja az esetleges jövőbeni magyarországi forradalmak megakadályozása volt – nem a leverése, sokkal inkább a megelőzése. Zitta értékelése szerint „Az újkor cáfolhatatlanul megmutatta, hogy minden belső nyugtalanság, minden lázadás, sőt minden felkelés a sűrűn lakott városokból indult ki”. A városi felkelések elfojtása során, ha a katonaság a barikádok leveréséért utcai harcokba bonyolódik, súlyos veszteségek érhetik, s amennyiben nem elég erős, a végén kénytelen visszavonulni. Ha azonban a város házait és lakóit egy biztonságos helyről bombatűz alatt lehet tartani, úgy a lakók az életük mentése érdekében kénytelenek elhagyni házaikat, s egy ilyen, őket fenyegető szerencsétlenség érdekében igyekeznek bármilyen felkelés kitörését elkerülni, panaszaikat inkább a hatóságok elé terjesztik orvoslás céljából. Az építész egyértelműen fogalmaz: a Citadella célja a lakosság megfélemlítése, alkalmadtán Buda és Pest belső kerületeinek ágyútűz alatt tartása, mindennemű lázadás letörése.

Az 1850-ben kezdődő építkezéskor még állt a hegytetőn a Pasquich János és a müncheni Georg von Reichenbach elgondolása alapján, Pollack Mihály kivitelezésében 1813–15 között felépített, majd többször bővített Csillagda, azaz csillagvizsgáló. Az épület a szabadságharcban súlyosan megsérült, de végül nem bontották le. Keleti tornyának pillére az 1820-as évek elejétől a magyarországi térképészeti koordináta-rendszer kezdőpontja volt, az alappont, a rajta átmenő meridián lett a kezdőmeridián. Geodéziai értelemben itt van Kelet- és Nyugat-Magyarország határvonala. Ez a pont ma is látható.

A Citadella építése 1856-ra fejeződött be. Létesítésének célja, a város lakóinak megfélemlítése, természetesen általános közutálatot váltott ki a lakosságból. Ugyanakkor hadászati szempontból – a megváltozott politikai légkör okán – tulajdonképpen már elkészültekor fölösleges építménynek bizonyult. A tervezett második, kis-sváb-hegyi erőd megépítését már el sem kezdték.

A kiegyezés után a főváros már az 1870-es évek elejétől próbálta elérni, hogy az értékes budai vár körüli övezet és a Gellért-hegyi erődöt körülvevő, be nem épített hegyoldal területei kerüljenek városi tulajdonban. A király végül 1890. május 18-án „legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a Gellért-hegyi erőd felhagyassék”, és hogy tárgyalásokat indítsanak az átadásról. A király rendelete ellenére azonban a helyőrség továbbra is teljes készültségben volt. Kossuth Lajos 1894. április 1-i temetésekor még az ágyúkról is leemelték a cső végét védő bőrkupakot, hogy rögtön reagálhassanak egy esetleges forradalmi megmozdulásra. Végül a tárgyalások kilenc egész éven keresztül folytak, mígnem 1899. február 23-án az utolsó őrség is kivonult az épületből.

A főváros már három nappal később nekilátott a Citadella lebontásának. Akkor keletkeztek a még ma is látható beontások: a kapu feletti V alakú és a Rondella északi, Vár felé néző oldalán az emeleti beontás, melynek helyén a 1960-as években a nagy ablakos, vasbeton szerkezetű étterem épült meg, melyben a kilencvenes években a Panoráma diszkó működött.

A szándék ellenére az erőd teljes bontására végül nem került sor. A Citadella százhúsz évre „hibernált” állapotba került. 1947-ben szovjet megrendelésre, Vorosilov marsall felügyelete mellett megépült a Szabadság-szobor, majd az erődön belüli bunker. A később a Rondella épületében kialakított szálloda, étterem, végül diszkó ellenére az erőd sohasem került be igazán a város körforgásába. Az utóbbi húsz évben a falakon belül nem is volt látogatható, annak ellenére, hogy külső sétánya a budavári Halászbástya után a leglátogatottabb budapesti turistalátványosság volt a covid előtt.

A város fölé magasodó katonai erőd a mai napig megőrizte kissé fenyegető megjelenését. Az átalakítás lényege – a műemléki értékek kellő tisztelete mellett – az épület pacifikálása, átvitt értelemben a katonai fegyver hatástalanítása, az erődjelleg megszüntetése volt. A célt egy egyszerű építészeti gesztus szolgálja: a falak kardcsapásszerű átvágása keresztirányban. A zárt struktúra ezáltal megnyílt, a Gellért-hegy két oldala összekapcsolódott. Az eredetileg mindenki kizárására és elijesztésére tervezett épület mindenki invitálására és befogadására alakul át. A falakon belül kialakított park a város kedvenc találkozóhelyévé válhat, páratlan kilátást nyújtó „felhőkertté”, fagyizóval, kávézóval. A falakon kívüli területek is megújultak, a teli aszfaltot zöldfelület váltotta fel, a Gellért-hegy lankái szimbolikusan felkúsznak az erődfalakra is, tompítva azok zord megjelenését. Ezeken túl valamennyi történelmi szerkezet megújult, a megtisztult falak új életre keltek, míg a megnyitott rondellában kiépülő történelmi élménytár a magyarság 1200 éves történelmét és állandó szabadságharcát mutatja be. Így lett az erődből Citadella, A Szabadság Bástyája, az országunk szabadságát és szuverenitását legnagyobb nemzeti lobogónkkal ünneplő és hirdető fellegvár.