A Magyar Nemzeti Múzeumot övező kert árnyas fáival és emlékműveivel hazánk egyik különleges történelmi helyszíne. Az állam 1813-ban vásárolta meg a telket a Batthyány családtól, hogy a Széchényi Ferenc által alapított múzeumnak méltó otthont építsen. A tervezéssel megbízott Pollack Mihály már az első tervvázlatokban feltüntette az épület környezetét, így ő a valószínűsíthető tervezője a kertnek is. Az 1837-ben induló munka miatt a múzeum környéke évekig építési területté vált, a nevezetes március 15-i események az éppen befejezés előtt álló palota előtt történtek. A szabadságharc eseményei után csak 1851-ben indult a kert rendezését elősegítő jótékonysági hangversenysorozat, melynek bevételéből elkezdődhetett a parkosítás. Egy évvel később, Wagner János tervei szerint felépült a főépület mögötti kertészház, majd hamarosan felállították a Washington–Humboldt-emlékkövet, a kert első emlékművét. Ezt később számos szobor, emlékjel követte, többek között Kazinczy és Berzsenyi szobra, majd 1893-ban Arany János monumentális emlékműve került a kertbe, ami így egyfajta nemzeti panteonná vált. A múzeumalapító szobrát a 20. század elején avatták fel, de az olasz nemzet ajándékaként a Forum Romanum egyik oszlopa is helyet kapott a múzeum főlépcsője mellett. Szintén az olasz–magyar barátságról tanúskodik Garibaldi és a szabadságharc ezredese, Alessandro Monti mellszobra. A területet övező kerítést 1865-ben Ybl Miklós tervezte a rá jellemző aprólékossággal. A kis mérete ellenére is látványos kert a fővárosiak kedvelt pihenőhelyévé vált, nem véletlen, hogy Molnár Ferenc legendás regénye, a Pál utcai fiúk kulcsjelenete is itt játszódik. A második világháború idején a múzeum előtt légoltalmi vízmedencéket építettek, a bombatámadások során, majd az 1956-os forradalom idején is komolyan sérültek mind a fák, mind az épített elemek. A kert egészen 1973-ig megőrizte történelmi, tájképi jellegét, ekkor azonban modern stílusban átalakították, majd többször ismét átépítették. Az évtizedek során méltatlan állapotba került, a Múzeum utcai oldalon mind nagyobb helyet foglaltak el a parkoló gépjárművek, a terület többi részét felverte a bozót, ami közrendészeti problémákat is okozott. A kert rekonstrukciója 2018-ban indult el a két évvel korábbi ötletpályázat eredménye alapján. A munkák során helyreállt a történeti úthálózat, a reprezentatív előkerthez oldott tájképi jellegű kertrészek csatlakoznak. Megtörtént a szobrok és emlékművek, valamint a kerítés restaurálása, az egykori kertészházban – annak felújítása, illetve tömegének kiegészítése után – cukrászda várja a vendégeket. A történeti faállomány kezelése mellett számos új facsemete is helyet kapott a kertben, főként a 19. századra jellemző növényfajokból. A munkák során természetesen a teljes közmű-, és elektromos hálózat is megújult. A helyreállított Múzeumkert így egyszerre vált méltó történelmi emlékhellyé, és a közeli egyetemek, gimnáziumok diákjainak, illetve minden városlakónak népszerű pihenőparkjává.

Szöveg: Szende András

Fotó: Földházi Árpád