Európa egyik legszebb hangversenytermét a Liszt Ferenc téri szecessziós palota rejti. Az épület az 1875-ben alapított Zeneakadémia, mai nevén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem otthona, amelynek első elnöke a névadó zeneszerző-virtuóz, Liszt Ferenc volt, első igazgatója pedig Erkel Ferenc. Az intézmény kezdetben szerény körülmények között működött, majd az Andrássy úton kapott helyet, ahol Liszt számára is lakást alakítottak ki. A gyorsan fejlődő, rövid időn belül európai rangra emelkedő akadémia hamar kinőtte ezt az épületet, így szükségessé vált számára egy új, nagy hangversenyteremmel is rendelkező otthon megteremtése. A megfelelő hely kiválasztásakor fontos szempont volt a városi környezet és a reprezentatív megjelenés. Az állam megvásárolta az akkori Gyár utca, a mai Jókai utca Liszt Ferenc tér felőli telkét, közel az Operaházhoz. Az 1900-ban kiírt pályázatot Korb Flóris és Giergl Kálmán közös terve nyerte meg. A Hauszmann Alajos irodájából induló építészpáros első elképzelései egyértelműen Lechner Ödön szellemiségéhez kapcsolódtak, a Zeneakadémiát eredetileg hangsúlyosan magyaros szecessziós formavilágban képzelték el. A tervezés időszakában azonban Lechnert éles politikai támadás érte, amely az egész irányzatot kedvezőtlen helyzetbe hozta. Ennek következményeként a Zeneakadémia terveit – hátrányukra – módosítani kellett, elsősorban a homlokzat kialakítását érintően, mivel az eredeti elképzelést a döntéshozók túlságosan magyaros szecessziósnak ítélték. A megvalósult épület így historizáló tömegformát kapott, amelyet orientalizáló és nyugati szecessziós elemek gazdagítanak. A változtatások főként a külsőt érintették, miközben a belső terekben változatlanul érvényesülhetett az eredeti művészeti program, korszerű vasbeton szerkezetekre támaszkodva. A háromemeletes épület főhomlokzatának középpontjában Liszt Ferenc monumentális ülőszobra van, amelyet Stróbl Alajos készített. A gazdag szobrászati programban Senyei Károly atlaszfigurái, Telcs Ede puttófríze és Maróti Géza koszorút tartó géniuszai jelennek meg. A homlokzat összhatása ünnepélyes és mozgalmas, mégis fegyelmezett, előrevetítve azt a bőséget, amely a belső terekben bontakozik ki igazán. A belépőt az előcsarnok emelkedett világa fogadja. Az itt megjelenő falképeket a gödöllői művésztelep meghatározó alakja, Körösfői-Kriesch Aladár készítette, az üvegablakokat pedig a századforduló egyik leghíresebb mestere, Róth Miksa alkotta. A színes üvegek, a festett falmezők és a burkolatok együttese már itt érzékelteti, hogy a látogató különleges térbe érkezett. A zene allegóriái, a mozgás és a ritmus motívumai végigkísérik az épület belső útvonalait, miközben az anyaghasználat és a színek gazdagsága folyamatosan változik. A nagyterem az épület legfontosabb tere, ahol az arányok, a díszítés és az akusztika ritka összhangban találkozik. A mennyezet, a karzatok, a burkolatok mind a hangzás minőségét szolgálják, miközben vizuálisan is lenyűgöző élményt nyújtanak. A vasbeton karzat kialakítása különösen bravúros. A kisterem intimebb léptékével másfajta koncertélményt kínál, de művészi kidolgozottsága itt sem kevésbé gondos. Az épület jelentősége műszaki szempontból is kiemelkedő. A Zeneakadémia a magyarországi vasbeton-építészet egyik korai és fontos állomása. A statikai terveket Zielinszky Szilárd, a vasbeton alkalmazásának hazai úttörője készítette. Az új szerkezeti megoldások lehetővé tették a nagy fesztávú, oszlopmentes terek kialakítását, amelyek a hangversenytermek esetében alapvető követelményt jelentettek, hiszen javították az akusztikai adottságokat. A korszerű technika ugyanakkor háttérben marad, a gazdag belső díszítés szinte teljesen elfedi a modern szerkezetet, és csak a szakavatott szemnek tűnik fel, így az emelkedett hangulaté marad a főszerep. A kortársak is pontosan érzékelték az új épület jelentőségét. Az iskolaépítés terén jeleskedő Sváb Gyula a megnyitás kapcsán így fogalmazott: „A magyar muzsikával meghódítjuk a magyar publikumot s vele megtartjuk magyar zeneművészeinket, kik nem lesznek kényszerülve idegen országban keresni kenyerüket s szolgálni az idegen művészet kultuszát. Az ország áldozatkészsége megteremtette a zeneakadémiának fényben s ragyogásban pompázó új palotáját.” A Zeneakadémia 1907-es megnyitása óta a magyar zenei élet egyik legfontosabb központja maradt. A későbbi évtizedek átalakításai ellenére alapvető tereit és művészi értékeit sikerült megőrizni, a fennmaradt enteriőr a magyar századfordulós építészet egyik legfontosabb összművészeti alkotása. A 2011 és 2013 között kormányzati támogatásból lezajló felújítás során a díszítőfestések, az üvegablakok, a burkolatok és a bútorok restaurálása mellett korszerű színpad- és épületgépészeti megoldásokat is beépítettek, úgy, hogy az épület történeti karaktere ne sérüljön. A Zeneakadémia ma is élő hely, egyszerre oktatási intézmény és hangversenyhelyszín, ahol a századforduló művészeti gondolkodása és a korszerű használat természetes módon kapcsolódik össze. A Liszt Ferenc téri palota nem pusztán egy szép épület, hanem annak bizonyítéka, hogy kompromisszumokkal született alkotások is válhatnak időtállóvá, ha mögöttük következetes gondolkodás, magas színvonalú mesterségbeli tudás és valódi művészi ambíció áll.

Szöveg: Baldavári Eszter

Fotó: Bujnovszky Tamás,Földházi Árpád