Az Iparművészeti Főiskola 1954-ben elkészült új épülete a korabeli építészkritika szerint a „dabasi kúriák világát csempészte a fővárosba”. Az épület a magyar szocreál építészet egyik legjelentősebb alkotása. A rövid ideig, 1951-től 1955-ig tartó magyar szocreál – mely nem tévesztendő össze a köznyelvben szocreál néven nevezett késő modern stílussal – a hivatalos megfogalmazás szerint „tartalmában szocialista, formájában nemzeti” volt. A nemzeti formát az egyes országokban különböző módokon értelmezték, hazánkban a reformkor időszakához, a klasszicista építészethez kívántak visszanyúlni, így a magyar szocreál valóban a dabasi kúriákat, Pollack Mihály és Hild József építészetét tekintette mintának. Ezt az ideológiai-építészeti feladatot oldotta meg Farkasdy Zoltán a zugligeti épülettel.

A 2019-ben befejezett nagyszabású kampuszfejlesztés során az épületet a műemléki elveknek megfelelően újították fel. A kampusz új részei kortárs megfogalmazásúak, de a területen áll egy klasszicista villa, a Gond-űző is. A munkák során ez a kis nyaralóépület is újjászületett, itt tartják az egyetem reprezentatív eseményeit és fogadásait.

Szöveg: Szende András

Fotó: Bujnovszky Tamás,Gulyás Attila