A Bakony szélén, a Séd patakot övező dombvidéken emelkedik a veszprémi Várhegy. Itt található Magyarország legősibb püspükségi központja. A Szent Mihály-székesegyház két nyugati tornya évszázadok óta uralja a hegy legmagasabb pontját. A templom északi oldalán már Géza fejedelem idején állt a kör alaprajzú Szent György-kápolna, tehát a rotunda minden bizonnyal még ősibb, mint a hagyomány szerint Gizella királyné által alapított székesegyház. Ezt támasztja alá az is, hogy a két épület tájolása eltér egymástól. Sorsuk azonban a történelem folyamán összefonódott, és bár történetük nem egységes, mégis elválaszthatatlan. A rotundában – más néven körtemplomban – őrizték Szent György koponyaereklyéjét, és a legenda szerint itt tett Szent Imre tisztasági fogadalmat. Az István kori háromhajós székesegyházat még a román korban nyugati toronypárral bővítették. A 13. században a rotundát lebontották, és helyére egy kora gótikus nyolcszög alaprajzú kápolnát építettek, mely már közvetlen összeköttetésben állt a székesegyházzal. Az 1380-as években a Szent Mihály-székesegyházat egy tűzvész után gótikus stílusban építették át. Ebből a korszakból maradt ránk a szentély egy része és az alatta található altemplom. A 15. század második felében Vetési Albert püspök a templomot és a Szent György-kápolnát is reneszánsz festményekkel és faragványokkal díszíttette. Sírhelyéül végül az oktogonális kápolnát választotta. 1552-ben Veszprém török kézre került, majd a hódoltság idején tizenhétszer cserélt gazdát, melynek következtében a székesegyház szinte teljesen elpusztult. Eszterházy Imre püspök a 18. században építtette újjá a templomot barokk stílusban, úgy, hogy a gótikus altemplomot és a szentélyt megőrizték. Nem járt ilyen szerencsével a Szent György-kápolna, aminek romjait a barokk felújítások során nagyrészt elbontották. A barokk székesegyházat 1910-ben neoromán stílusban építették át, a feltételezett eredeti külsejéhez hasonlóra. Az 1950-es években egy véletlen folytán találták meg az addigra már rég elfeledett Szent György-kápolna maradványait a barokk kori szeminárium udvarában, melynek hatására megindultak a régészeti feltárások. 2020–2023 között ismételten megújulhatott a Szent Mihály-székesegyház. A külső és belső felújítás elsődleges célja a műszaki állapotok javítása volt, mivel a korábbi, 2010-es felújítás csak részlegesen rendezte az épület állapotát. A falak nedvesedése és a sófertőzés a templomtér lábazati szakaszát és a teljes altemplomot veszélyeztette. A helyzet megoldása komplex műszaki szemléletet követelt. A felújításnak köszönhetően a belső tér építészeti átgondolására is lehetőség nyílt, így az igényeknek megfelelő liturgikus tér születhetett. A felújítás részeként a Szent György-kápolna is új védőépületet kapott, melynek köszönhetően a több száz éves rotunda maradványai ismét visszakapcsolódtak a templom liturgikus életébe. A II. János Pál pápa által „basilica minor” rangra emelt székesegyház egy olyan épületegyüttessé válhatott a felújítást követően, amiben a történelem és a kortárs szemlélet egymás mellett él.

Szöveg: Varga Géza

Fotó: Bujnovszky Tamás,Földházi Árpád