A katolikus lakossága miatt „Szentföldnek” nevezett Nyárádmente legfontosabb vallási központja a mikházi kolostor. A bosnyák ferences szerzeteseket Marosszék székely főkapitánya, Tholdalagi Mihály telepítette le 1635-ben, ezzel megalapítva – Csíksomolyó után – Székelyföld legfontosabb rendházát. A következő évtizedekben felépült egyszerű templom és a hozzá csatlakozó rendház az erdélyi „időtlen építészet” szép példája, egyszerre figyelhetők meg rajta középkori, reneszánsz és barokk formák. A messzire látszó torony a ferences hagyományoknak megfelelően hátul, a szentély mellett épült, a homlokzatokat csupán visszafogott festés díszíti, csak a főkapu kapott kiemelt, késő reneszánsz kőkeretet. A templomban szinte népies egyszerűségű barokk oltárok láthatók, valamint számos síremlék – a katolikus székely földesúri családok előszeretettel temetkeztek ide. A kolostor szellemi központtá vált, falai között 1669-től gimnázium is működött, a barátoknak több ezer kötetes könyvtáruk is volt. Az együttes legjelentősebb építészeti nevezetessége mégsem maga templom vagy a rendház, hanem az 1673-ban felállított első székelykapu, illetve annak másolata. Ez az azóta jelképpé vált építészeti elem prototípusa, a ferences barátok ugyanis olyan kaput ácsoltak, ahol a kocsibehajtót összefogták a gyalogos ajtóval, majd ezt egy galambdúccal koronázták. A ma látható kapu sajnos már csak az 1930-as évekből származó pótlás, ugyanis az eredeti 1912-ben egy viharban ledőlt, majd a Néprajzi Múzeumba szállították, ahol – ma már szerencsére szinte elképzelhetetlen módon, de – az 1960-as években kiselejtezték, így mára elpusztult. Csupán az egyik gerendája maradt fenn. A nagy múltú kolostort többször is felszámolták: elsőként II. József tiltotta be működését, de a 19. század elején újraalapították. Majd az államosítás után, az 1951. augusztus 20-ára virradó éjjelen deportálták a barátokat, aztán a kolostor épületében elmegondozót létesítettek. Az intézmény ma is itt működik, hosszú küzdelmek után a ferencesek csak két földszinti, a templomból megközelíthető szobát tudtak visszaszerezni, ahol 2020-ban a kolostor történetét bemutató kis múzeumot hoztak létre. A templom helyreállítása már a kétezres évek elején megtörtént magyar állami támogatással. 2017-ben egy apróbb, de fontos munka zajlott a Rómer Flóris Terv keretében: restaurálták a homlokzaton korábban feltárt, reneszánsz stílusú, úgynevezett sgraffito díszítéseket. A korszakban népszerű, itáliai eredetű technika lényege, hogy a különböző színű festékrétegeket lekaparják, így alakul ki a többnyire két árnyalatból álló, rendkívül dekoratív, emellett tartós díszítés. A templom így visszanyerte eredeti formáját, és annak ellenére, hogy a kolostort egyelőre nem lehetett újjáalapítani, Mikháza továbbra is a székelyföldi katolicizmus fontos központja.

Szöveg: Szende András