A Zempléni-hegység keleti részén, a határhoz közel áll az ötszáz méter magas vulkáni csúcs tetején a teljes pompájában újjáépített füzéri vár. A település ma Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyéhez tartozik, Trianon előtt pedig Abaúj vármegye egyik települése volt. A várhegyet és környékét már az ősidők óta lakják, ezt bizonyítja az Alsóvár feltárásakor előkerült kelta ezüstpénz. A várat feltételezések szerint még a tatárjárás előtt, a környék birtokosai, az Aba nemzetség egyik ága alapíthatta. Jelen ismereteink szerint Füzér volt az egyik első kőfallal körülvett magánföldesúri vár az országban. Alapításának célja minden bizonnyal védelmi jellegű lehetett, hiszen nem volt alkalmas kereskedelmi utak megfigyelésére, mivel nem azok mentén fekszik. Egy oklevél szerint II. András megvette a várat korábbi tulajdonosától, és a Pataki erdőispánsághoz csatolta, hogy annak északi részeit felügyelje. A vár szinte megközelíthetetlen, egykor sűrű erdő övezte. A völgyből egy szerpentines út vezet az Alsóvárig, ahonnan sziklába vájt lépcsőn lehet továbbmenni az amorf formájú Fellegvárig. A várfal építéséhez a helyszínen kitermelt andezitet és füzérkomlósi riolittufát használtak. A vár a 13. század végén az Aba nemzetségbeli Amádé birtokába került, akinek javai a rozgonyi csata után Károly Róbertre szálltak. Luxemburgi Zsigmond idején Füzér a főnemessé vált Perényi család birtokába került. A Perényiek korábban az Abák és a Drugethek hűbéresei voltak, majd bekerültek a király köreibe. A füzéri várat elzárt helyzete ellenére székhelyükké tették. Mátyás király idején Perényi István részese volt a Vitéz János-féle összeesküvésnek, ezért a király seregei ostrom alá vették az erődítményt, és a család birtokait elkobozták. Jagelló Ulászló alatt azonban ismét Perényi birtoka lett. Imre volt a vár ura, aki nádori rangot is viselt. Ebben az időszakban, 1490–1508 között épült az erősség késő gótikus kápolnája. A belső tere 5 × 8 méteres és 8 méter magas, melyet kéttraktusos hálóboltozat fedett. Annak érdekében, hogy a járósíkja megegyezzen a hozzá kapcsolódó palotáéval, dongaboltozatos pincére építették rá. A kora reneszánsz időben a vár jelentősen átalakult – bővítették a palotaszárnyat, a női lakosztályhoz kapcsoltak egy reneszánsz kertet, továbbá konyhát és raktárakat is építettek. 1526-ban Perényi Imre fia, Péter, mint koronaőr, Szapolyai János királlyá koronázása után Füzérre vitte a Szent Koronát, így közel egy évig Visegrád helyett itt őrizték. A Perényi család után, 1584-től a vár birtokosa az ecsedi Báthory István lett, azonban ő is utód nélkül halt meg. Így került Füzér a Nádasdy családhoz. A Nádasdyak birtokainak jelentős része az ország nyugati felén összpontosult, ezért a füzéri várat nem látogatták. Nádasdy Ferenc gróf így 1654-ben a Mossdósy családnak adta zálogba. Azonban a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt Nádasdy Ferenc összes vagyonát és birtokát lefoglalta a kincstár, az erődítmény elhagyatott lett, és innentől kezdve potenciális veszélyforrássá vált, ezért 1676-ban a császári katonaság felégette. I. Lipót a vár birtokait a Károlyi családnak adományozta, akik birtokuk központját azonban már nem a várhegyen, hanem Füzérradványon alakították ki. A vár ezután folyamatosan pusztult, a környékbeli lakosok házaik építésére használták megmaradt köveit. Felégetése után közel kétszáz évvel kapott ismét figyelmet, amikor Ligeti Antal romantikus festő 1854-ben úgy döntött, hogy megfesti a tájba olvadó romokat. A 20. század első felében volt törekvés a füzéri várhegy romjainak kutatására, állagmegóvására és részleges rekonstrukciójára, azonban a tudományos igényű kutatások megkezdésére egészen az 1990-es évekig kellett várni. Oltai Péter építész tervei alapján elkészült a keleti torony részleges rekonstrukciója, és a kápolna megmaradt falai fölé tető épült, a teljes várra pedig elméleti rekonstrukciót készített tanítványaival. A 21. századi rekonstrukciós munkálatok első üteme 2012–2015 között zajlott. Először megalakult a várat üzemeltető és a felújításokat koordináló Füzéri Várgondnokság, majd újjáépült az úgynevezett Alsóvár, melyet a Közti Zrt. építészei terveztek. Felépült a kaputorony, megmagasították a várfalat, és a fogadóépület maradványai fölé egy látogatóközpont épült mosdóblokkal. Ekkor készült el a Sziklagyep látogatói ösvény is, mely a várhegy gazdag állat- és növényvilágát mutatja be. A középkor óta tarra vágott füzéri várhegy Magyarország hét természeti csodájának egyike, a hétszáz méteres útvonalon csodás kilátásban gyönyörködhet a látogató. Ezeken túl 2015-re Rudolf Mihály építész tervei szerint elkészült a Fellegvár palotaszárnyainak, alsó bástyájának és gótikus kápolnájának rekonstrukciója is. A kápolna az úgynevezett „öreg palotából”, a lovagteremből nyílik. A boltozat indító bordái „in situ” megmaradtak, melyek alatt a kassai dómhoz hasonló szoborfülkék találhatók. Itt a boltozatot is rekonstruálták, ennek „töredezettsége” arra utal, hogy az épület ezen része nem maradt fenn, csupán analógiák alapján újulhatott meg. A Nagyboldogasszony-kápolnát 2020-ban szentelték újra, azóta pedig alkalmanként miséket is tartanak benne. A vár külső homlokzatán is megfigyelhető, hogy elkülönül egymástól a korábban is fennálló falak és a beruházás során készült vakolat struktúrája. Ezzel jelezte a tervező a beavatkozás mértékét. A vízelvezetést a tetőről griffmadaras vízköpők segítségével oldották meg, melyek hosszan nyúlnak ki a várfalak síkjából. A griffmadár a vár cserépkályháin is visszatérő motívum. A rekonstrukció hitelessége érdekében nemcsak a megmaradt falakra, a régészeti leletekre és a történeti adatokra támaszkodott a tervező, hanem a fennmaradt inventáriumokat is segítségül hívta az enteriőr újjáélesztéséhez. 2019–2020 között megépült a vár gazdasági épületei közül két további elem is: a konyha és a sütőház. A rekonstrukciók és felújítások a Nemzeti Várprogram keretein belül készültek. Mindennek köszönhetően a vár hófehér falaival ma ismét messziről uralja a tájat és magához vonzza a középkor iránt érdeklődő látogatókat.

Szöveg: Varga Géza

Fotó: Gulyás Attila,Kaiser Ottó