A Pécs közelében fekvő, háromszáz lakosú település nevét már az Árpád-korban, 1058-ban is feljegyezték, ekkor még Hashag formában. A falu lakosságának jelentős része ma is német nemzetiségűnek vallja magát, ami meghatározza a település arculatát és építészeti hagyományait. A helyi lakóépületekre jellemzőek a sváb karakterjegyek: általában két-három generációsak, téglából épültek cserépfedéssel, fehér vagy halványsárga homlokzattal. Az épületek az udvar felől gangról közelíthetők meg, a helyiségek egymás mögött sorakoznak, egyszerű, funkcionális alaprajzi rendet alkotva. A műemléki védettségű római katolikus templom mellett számos helyi védettség által őrzött hagyományos népi lakóház áll a faluban. A bemutatott épület helyreállítása során a homlokzat fehér színt kapott, az udvar felőli oldalon a gang falát kőlábazattal látták el. A védett értékként nyilvántartott nyílászárókat és az azokhoz tartozó, dupla zsalugátereket zöld színűre festették, és a cserépfedést is megújították. Az épület ma méltó példája a sváb lakóházépítési hagyományoknak.

Szöveg: Fényes Kitti