A 13. századi, dombon álló templom a település minden pontjáról jól látható, mégsem tartozik az ismert műemlékek közé. Különleges megjelenését a többszöri átépítéseknek és bővítéseknek köszönheti. Az egyhajós, téglából épült, nyugati tornyos Árpád-kori épület kialakítása hasonló a közeli palágykomoróci temploméhoz. A tufából épített nyugati kapuja pedig párhuzamba hozható a határ magyar oldalán fekvő karcsai templom bélletes kapujával. A torony a nyugati karzatot is tartó oszloppáron áll. A 15. században a templom hajóját déli és északi irányba bővítették, a szentélyét poligonális záródásúvá alakították és bordás boltozattal fedték. Az épület az újkorban került a reformátusokhoz, azóta töretlenül használja a közösség. Az utolsó bővítésre a 20. század elején került sor, amikor északról a hajóhoz egy új szentélyt építettek. A templom az ezredfordulóra már rossz állapotban volt. A 2017-ben befejezett munkálatok során megtörtént a tetőfedés cseréje, a kőszerkezetek restaurálása és csapadékelvezetés megújítása, így a templom ma ismét a Bodrogköz legszebbjei közé tartozik.

Szöveg: Varga Géza