Magyar Verszália – így nevezték Eszterháza kastélyát a 18. században. A megnevezés a kastélyegyüttes Versailles-t idéző gazdagságát, kifinomultságát és nagyvonalúságát érzékeltette. Süttör 1681-ben került a Nádasdy családtól Esterházy Pál birtokába. A birtokszerző fia, Esterházy József 1720-ban kezdte meg egy új vadászkastély építését a mai budapesti városházát is megalkotó Anton Erhard Martinelli tervei szerint – ez az épület vált a későbbi kastély magjává. A viszonylag szerény együttes új korszaka 1753-ban indult, amikor Esterházy Miklóst pazarló életmódja miatt bátyja Bécsből a süttöri birtokra rendelte, remélve, hogy a vidéki életmód hatására felhagy a költekezéssel. A pompakedvelése miatt a „Fényes” ragadványnévvel illetett Miklós természetesen hamarosan itt is nagyszabású építkezésekbe fogott, melyek bátyja 1762-es halála után újabb lendületet kaptak. Az új kastélyt ezután több ütemben jelentősen kibővítették, az addig U alakú főépület a családra utaló E alaprajzot nyert. Esterházy Hefele Menyhértet, a szombathelyi székesegyház tervezőjét bízta meg az építkezéssel, melynek során elkészült a schönbrunni kastélyt idéző szabadtéri díszlépcső, a díszterem fölé pedig belvedere, vagyis „szép kilátást” nyújtó pavilon került. A főépület és az íves mellékszárnyak által alkotott udvart páratlanul szép kovácsoltvas kapuzat zárta le. A hercegi udvartartás 1768-ban költözött át Kismartonból az Eszterházának elnevezett együttesbe, ekkor kezdődtek azok a legendás estélyek, operaelőadásokkal egybekötött vacsorák, melyek rendszeres vendége Mária Terézia volt – ekkor hangozhatott el az uralkodónő legendás mondása: „Ha jó operát akarok hallgatni, Eszterházára megyek.” Az épület és tágabb együttese valóban versenyre kelt a legrangosabb európai udvarokkal: a kastély földszinti fogadócsarnokban, a sala terrenában, vagyis a hűsölőteremben az aranyszínű-fehér stukkós falakon elhelyezett kutak enyhítették a nyári hőséget. Az innen nyíló kínai szobában falba épített lakkozott képek voltak láthatók. A pompa az emeleten is folytatódott: a két szint magas kettős díszteremben Josef Ignaz Mildorfer Apollón diadala című freskója nyűgözte le a legrangosabb látogatót is. A látvány kiterjedt nem csupán a kertre, hanem a távolabbi tájra is: a díszteremből feltáruló, a vadászatokra és kerti ünnepségekre használt Lés-erdőbe vágott nyiladékok végén távoli falvak templomtornyai tűntek fel. A kastély előtt gazdagon kialakított kert terült el, szobrainak, virágdíszes partereinek, vagyis főként a teraszról feltáruló díszkertjeinek formáját Gaetano Pesci 1780-ban készült festménye őrizte meg. A kastélyhoz narancsház, képtár – a Szépművészeti Múzeum alapját alkotó Esterházy-gyűjtemény első otthona –, operaház és bábszínház csatlakozott, az uradalmi épületek, ahol a hivatalok működtek vagy a zenészek, köztük Joseph Haydn, laktak, önmagukban felértek egy-egy nagyobb kastéllyal. A főépület mellett kétoldalt süllyesztett, szobrokkal díszített kamarakertek épültek. A Lés-erdőben Apollo és Diana temploma, kínai pavilon és díszkapu várta a kerti ünnepségekben megfáradt vendégeket. A terület nagyságát jelzi, hogy a látogatók olyan legyezőket kaptak, melyekre a park térképét nyomtatták. A legendás időszaknak a „Fényes” herceg 1790-es halála vetett véget, ekkor derült ki, hogy még az Esterházyak jövedelme sem fedezte a pompás életmódot, a dinasztia eladósodott. Az udvartartás visszaköltözött Kismartonba, a kastély több mint száz évig tulajdonképpen használaton kívül állt, csak a legszükségesebb karbantartást végezték el rajta, az utazók beszámolója szerint az egykori díszkertben „földi alma”, vagyis burgonya termett, az operaház leégett, maradványait elbontották. Az újabb virágkor 1898-ban következett, mikor Cziráky Margit házasságot kötött Esterházy Miklós herceggel. A grófnő hozományából hozzáláttak Eszterháza felújításának. A fiatalon elhunyt Margit hercegné emléke azóta is elevenen él a környéken, nem csupán a birtokot alakította át korszerű és jövedelmező mintagazdasággá, de Csornán kórházat és számos egyéb jótékonysági intézményt és egyesületet is alapított. A kastély modernizálása mellett a parkot is újjáélesztették, ekkor ültették a mai látképet is meghatározó tiszafákat, továbbá rózsakert, illetve angolkert létesült, ezeket öntözőrendszerrel is ellátták. A Lés-erdő nyiladékaiba hárs- és vadgesztenyefákat telepítettek, a kamarakertek neobarokk formát öltöttek Anton Umlauft császári főkertész irányításával. Cziráky Margit 1910-ben már diagnosztizált leukémával szülte meg ötödik gyermekét, halála után kívánsága szerint a Fertő tóra néző dombon temették el, egy rózsalugas alatt. Ezzel a kastély rövid második virágkora is véget ért, noha a család 1945-ig Eszterházán lakott. A II. világháborúban az épületet kifosztották, falai között mezőgazdasági kutatóintézet és raktárak működtek, a sala terrenát géptárolásra használták. Az Eszterháza településnév sem maradt fenn, Süttör hozzácsatolásával létrehozták Fertőd községet. A kastély értékével azonban tisztában voltak, 1957-ben a központi szárnyban megnyílt a múzeum, és ha lassan is, de megindult az együttes helyreállítása. A belső udvarra néző homlokzatokat 2009-re újították fel, ekkor a Cziráky-korszak sárga színét a kutatások során előkerült rózsaszín árnyalat váltotta fel. Ebben a formában állították helyre a kerti homlokzatokat 2014-ben, és ekkor készült el a díszterem freskóinak restaurálása is. A kastély környezetének rekonstrukciója is megkezdődött, helyreállították a díszudvart, az angolkertet, és ismét megnyílt a rózsakert. A Lés-erdő felújításával hazánk legjelentősebb barokk együttesének fontos eleme nyerte vissza 18-19. századi formáját. A történeti együttes kiegészítő épületei is fokozatosan újjászülettek, 2013-ban készült el a narancsház-bábszínház-víztorony hármasa, három évre rá az egykori jószágkormányzói házat, majd 2021-ben a képtárat adták át. 2024-re a főépület nyugati szárnyát újították fel, ahol a közelmúltban még a kertészeti iskola működött. Eszterháza mára majdnem teljesen visszanyerte eredeti fényét, azonban a jövő számára is maradt munka: a kamarakertek, a díszkert és az épület tágabb környezete is megújulásra vár, ezzel válhat méltóvá régi híréhez hazánk legnagyobb kastélya, a magyar Verszália.

Szöveg: Szende András

Fotó: Bujnovszky Tamás,Gulyás Attila,Kasier Ákos,MTI