A Szombathelyi Egyházmegyét 1777-ben alapította Mária Terézia, és ezzel új fejezet kezdődött a város életében. A püspökké kinevezett Szily János nagyszabású terveket szőtt székhelye méltó kiépítéséről. Az építkezés irányításával Szily a tiroli származású Hefele Menyhértet bízta meg, aki korábban Batthyány József számára építette a pozsonyi Prímási palotát, ami ma is a város egyik legszebb épülete. Az új püspöki együttes a régi vár helyére került, aminek bontása után a római város, Savaria romjai is előkerültek. A legértékesebb leleteket Szily összegyűjtette, és a palota egyik külön erre a célra kialakított termében helyezte el, létrehozva ezzel hazánk első múzeumát. A tervezett monumentális együttesből a püspöki palota és a szeminárium készült el elsőként. A széktemplomot ezekkel szemben kívánták elhelyezni, a város tiltakozása miatt azonban a már elkészült két épület közé, a korábbi vártemplom helyére került. Ez a módosítás előnyösnek bizonyult, a székesegyház különösen harmonikusan emelkedik a két épület alkotta téren. A kétemeletes palota hazánk egyik legszebb klasszicizáló késő barokk, vagyis copf stílusú épülete. Az irányzat elnevezését az előszeretettel alkalmazott füzérdíszekről kapta, melyek ebben az esetben is a homlokzat visszatérő motívumai. Az épület tagolása utal a belső térszerkezetre, a két szint magasságú díszterem a homlokzat enyhén kiugró középrészén is megjelenik. A kapu mögötti előcsarnok hazánk egyik legszebb enteriőrjének első helyisége, ezen, illetve a lépcsőházon áthaladva következik maga a piano nobile, vagyis a nemesi szint, az egymásba nyíló termek sorával. A hatás természetesen a díszteremben éri el tetőfokát, ahol Franz Anton Maulbertsch freskói láttán szinte eláll a látogató szava: a mennyezet mintha megnyílna, és fényesség töltené el a termet. Mindez nem véletlen, középen a Hit alakja tűnik fel, aki fényességet hoz az egész földre, amely a négy kontinenst jelképező nőalakokat is beborítja. Az allegorikus figurák között több konkrét személy is feltűnik, maga Szily János is látható, előtte a székesegyház egyik korábbi változatát tartalmazó tervlap van kiterítve. A terem oldalfalain ezzel szemben világi téma, az ókori Savaria története látható. Ez is jól mutatja, hogy az építtető püspök tudatosan mutatta be székvárosa régi mivoltát, kiemelve, hogy ez Szent Márton szülőhelye is. Az épület nagyobb átépítések nélkül állt egészen 1945. március 4-ig, amikor is nagy erejű amerikai légitámadás érte a várost. A lehulló bombák súlyosan megrongálták a szomszédos székesegyházat, ekkor pusztultak el Maulbertsch felbecsülhetetlen értékű mennyezetfreskói. A palotát kisebb károk érték, viszont az épület templom felőli sarka három ablaktengely szélességben megsemmisült. A püspöki együttes, illetve a palota helyreállításakor ezt az elpusztult épületrészt is rekonstruálták. A díszterem freskóinak restaurálása 2024-ben, Maulbertsch születésének háromszázadik évfordulójára zárult le, méltó módon emlékezve az életműve jelentős részét hazánkban alkotó művészre.

Szöveg: Szende András