A Kerepesi temetőben, hazánk nemzeti sírkertjében áll Kossuth Lajos mauzóleuma, amely az ország legnagyobb sírépítménye. Az 1894-ben, Torinóban elhunyt államférfi, egykori kormányzó földi maradványait nagyszabású gyászünnepség keretében szállították Budapestre. Egy méltó mauzóleum megtervezésére 1900-ban írtak ki tervpályázatot, amit Gerster Kálmán, az 1889-ben elkészült Deák-mauzóleum tervezője nyert meg, aki Stróbl Alajossal, a korszak vezető művészével társult szobrászati munkákra. Az indulók között volt Bálint Zoltán és Jámbor Lajos is, de szecessziós tervük nem nyerte el a zsűri többségének tetszését – igaz, a döntést viták övezték. Az építkezést 1903-ban kezdték meg, Kossuth, felesége, Meszlényi Teréz és lányuk, Vilma hamvait hat évvel később helyezték el a kriptában. Kossuth két fia és egyik menye földi maradványai is ide kerültek. Az ókori sírokat idéző építmény keresztény szimbólumokat nem tartalmaz, a szobrok, mozaikok, faragványok mindegyike a felvilágosodásra, a szabadságra, a jog uralmára utal – ezzel egy felekezetek felett álló „magyar nemzeti vallást” kívántak megjeleníteni. A sírkamrába vezető ajtó felett a gyászoló Hungária alakja látható, a legfelső szinten elhelyezett jelképes koporsót védő oszlopcsarnok tetején a Szabadság láncaitól megfosztott, lángot tartó angyala található, aki egy ébredő oroszlánt tart féken. Átadása idején ez volt a főváros legnagyobb szobra. A sírkamrában elhelyezett szarkofágot féldrágakövek, ónixberakások, aranyozott rátétek, a sírláda fölé boruló boltozatot és a falakat rendkívüli szépségű mozaikok borítják, melyek ókeresztény jelleget kölcsönöznek a belső térnek. De a szimbolika itt sem keresztény jellegű, az angyalok Kossuth születési és halálozási évszámát, valamint a jogalkotáshoz és bíráskodáshoz kötődő attribútumokat tartják. A csodálatos alkotásokat a magyar üvegművészet mestere, Róth Miksa készítette Kölber Dezső tervei alapján. A mauzóleum viszonylag épségben vészelte át a 20. század viharait, azonban a Gerster által rendkívül jól megtervezett vízelvezetési és szellőzési rendszert időközben az átalakítások során megbolygatták. Mindezek miatt a falakba tetemes mennyiségű nedvesség került, így a mozaiklapok elkezdtek leválni. A felújítás legfontosabb célja ennek a problémának a megoldása volt, csak ezután lehetett hozzálátni a mozaikok restaurálásához. A mauzóleum így ismét méltó nyughelye lett a szabadságharc vezéralakjának, hazánk kormányzójának.

Szöveg: Szende András

Fotó: Fejes Bence