A pápai reformátusok a 20. század elején már szűknek és meglehetősen méltatlannak érezték az ellenreformáció időszakában a lelkészlak udvarába kényszerített templomukat, a mai Ótemplomot. Ezért gyűjtést kezdeményeztek egy új templom építésére, amit a régi templommal szemközti téren, az akkor még ott álló színház helyén kívántak felépíteni. A tervüket meghiúsította az első világháború, így az építkezés csak 1931-ben kezdődhetett meg, a színház lebontása után. A nehezen induló munka továbbra sem kapott lendületet, a hálaadó istentiszteletre csak 1941-ben, a reformáció napján kerülhetett sor – a harangokat nem sokkal azután háborús célra be is olvasztották. A Dudás Kálmán tervei szerint épült templomon neobarokk, neoreneszánsz, szecessziós és modernista elemek is felfedezhetők. A belső tér az akkor már jól ismert vasbeton-technológiának köszönhetően nagyszabású, a karzatok merészen formáltak. A sokáig elhanyagolt templom teljes felújítása kormányzati támogatással, valamint a város és a hívek adományával valósult meg.

Szöveg: Szende András