A tolnai falut a környék török uralom utáni birtokosa, gróf Claude Florimond de Mercy hadvezér telepítette újjá württembergi evangélikus németekkel. A szorgalmas gazdák hamarosan felvirágoztatták a települést, de állandó templomot csak a türelmi rendelet után, 1786-ban építhettek. Hálájuk jeléül – megannyi evangélikus templomhoz hasonlóan – elhelyezték II. József császár portréját, ami máig látható a szentélyfalon. A homlokzati tornyot csak később, a protestánsokra vonatkozó előírások fokozatos lazítása után építették. Az épület a tolnai evangélikus templomok egyik legszebbike, mind elegáns, finoman tagolt homlokzatát, mind belső terét tekintve, amit a késő barokk szószékoltár ural. A 20. század viharai, főként a németek kitelepítése, megpecsételni látszott a falu sorsát: az 1903-ban még 1300 fős települést ma alig háromszázan lakják. Ezért is nagy jelentőségű a templom és a szomszédos gyülekezeti ház felújítása, ami egy békésebb korszak reményét hordozza.

Szöveg: Szende András

Fotó: Kasier Ákos