A székesfehérvári Szent Péter-templom a középkori Magyarország egyik legfontosabb épülete volt. A hagyomány szerint a szomszédos, mára már elpusztult bazilikában megkoronázott király itt hozta meg első rendelkezéseit, sőt, IV. Bélát itt is koronázták meg. A templomot a török hódoltság alatt elhanyagolták, a későbbi barokk építkezések pedig elfedték a régi vonásokat, így csupán a főhomlokzaton kibontott két gótikus ablak és a homlokzat kissé vaskos formái sejtetik, hogy középkori épületről van szó. A templom 1777-ben kapott ismét nagyobb szerepet, amikor Mária Terézia megalapította a Székesfehérvári Püspökséget, amelynek székesegyházává emelte, mivel az addigra már a végpusztulás szélére került egykori koronázótemplomot már nem kívánták felújítani. Az uralkodónő rendelkezésére és finanszírozásában egységesen és rendkívül magas színvonalon építették át a belső teret, a főoltár Franz Anton Hillebrandt császári főépítész tervei szerint készült, a mennyezeti freskók Johann Ignaz Cimbal bécsi festő keze munkáját dicsérik. Az egységes hatást fokozták a falak vörös-sárga márványhatású felületei, valamint a gazdagon faragott-aranyozott bútorzat. A kissé nehézkes külső után a templomba belépőt valósággal letaglózza a belső tér pompája és tágassága.

A székesegyház felújítási munkálatai 2015-ben indultak el, a külső homlokzatokkal kezdtek, majd következett a nagyobb kihívást jelentő, majdnem négy évig tartó belső restaurálás. Az épületfizikai kutatások és felmérések után nem kevesebb mint 961 berendezési tárgy és belsőépítészeti elem adatait töltötték fel az erre a célra fejlesztett alkalmazásba. A munkák ezután a régészeti feltárással folytatódtak, majd ezt követték a különböző szakrestaurátori beavatkozások, a tárgyrestaurátor Bodnár Gyula és a festő-restaurátor Jeszeniczky Ildikó vezetésével. A munkák során 2000 m2 területű falképet és 66 m2 oltárképet restauráltak, illetve 424 m2-nyi felületet aranyoztak. A szószéket, a sekrestye barokk bútorait, a műmárvány falfelületeket, a mellékoltárokat, a fémtárgyakat is restaurálták, és végül, de nem utolsósorban felújították a teljes épületgépészeti, világítási és tűzvédelmi rendszert. Az épületbelsőben csak egyetlen helyen volt szükség komolyabb változtatásra: mivel az orgonakarzat feletti freskószakaszt többször átfestették, így az megtörte az egységet. Ide ezért a barokk dekorációhoz illeszkedő új falkép készült a Magyar Képzőművészeti Egyetem emeritus rektora, Kőnig Frigyes festőművész tervei szerint. A munkák a nyilvánosság legteljesebb bevonásával zajlottak, egy alkalmazásban naprakészen nyomon lehetett követni az egyes folyamatok előrehaladását. A kiemelkedő színvonalú értékmentő munkáért és különösen a folyamat nyilvánossá tételéért az egyházmegye, illetve a munkákat végző szakemberek, művészek 2023-ban ICOMOS-díjban részesültek „példamutató műemlékgondozás” kategóriában.

Szöveg: Szende András

Fotó: Kasier Ákos