A Tiszák geszti rezidenciája tipikus példája a „kisebb kastély – nagyobb kúria” épülettípusának. Az L alakú, barokk stílusú kúriára a 18. század végén négytengelyes, pavilonszerű emeletráépítés került, a főutca felőli oldalon elegáns, a bécsi és a pozsonyi paloták teraszait visszhangzó erkéllyel. A nagyobb kúriából kisebb kastéllyá vált épület így magán hordozza mindazt, ami a magyar barokkot számunkra kedvessé és otthonossá teszi: a szerény anyagi lehetőségek és a – valljuk be – kissé provinciális megoldások ellenére ízlést és méltóságot sugároz, a bécsi mintákat helyi ízekkel és formákkal gazdagítva. A Tiszák élete és fokozatos társadalmi emelkedése összeforrt Geszt és a birtok sorsával: a család támogatásával bővítették a falu középkori eredetű református templomát, itt tanította idősebb Tisza Lajos fiát, Domonkost a szabadságharc után mellőzötté vált Arany János, majd 1902-ben felépült a klasszicizáló kripta. A család is egyre nagyobb szerepet kapott az ország életében, ifjabb Tisza Lajos kormánybiztosként az 1879-es árvíz után irányította Szeged újjáépítését, a Monarchia egyik legjelentősebb városépítészeti munkáját. Ezen tevékenysége elismeréseként szegedi előnévvel grófi címet kapott, amit unokaöccse, Tisza István örökölt. Tisza Lajos testvére, Kálmán is meghatározó közéleti személyiség volt, tizenöt éven keresztül volt az ország miniszterelnöke, majd fia is viselte ezt a hivatalt – a magyar nemzet talán legnagyobb megpróbáltatást jelentő időszakában, az első világháború idején. Az egymást követő birtokosok kisebb-nagyobb átalakításokat, korszerűsítéseket végeztek, de mindig csak kis léptékben: Tisza Kálmán 1856 után felépítette a keleti szárny előtti teraszt, ami fölé máig bravúros megoldású, merészen kilógó előtetőt helyeztetett, illetve a barokk kocsiáthajtót is ekkor zárták el. Tisza István 1902-től inkább a lakályosságra, a korszerűsítésre helyezte a hangsúlyt, bevezettette az áramot, a telefont, és hideg-meleg vizes, márványlapokkal borított fürdőszobát épített. A kastély körül fokozatosan épült ki a tájképi kert, majd a homlokzattal párhuzamosan előkert is létesült, ami miatt kissé eltérítették a főutcát, így biztosítva a méltó keretet a kastély számára. Ide ültették a látványt meghatározó két, mára hatalmas, matuzsálemi korú platánfát. A második világháború után Geszt osztozott a „magyar kastélysorsban”: az épületet már az átvonuló német és szovjet hadsereg is kirabolta, majd diákotthon, később a helyi általános iskola és a művelődési ház működött az egyre elhanyagoltabb falak között. Utóbbi intézmény igényei szerint végezték a legjelentősebb beavatkozást: a földszint három nagy termét összenyitották. A keleti terasz fölötti előtetőt elbontották, ahogy az együttes térszerkezetében meghatározó, az udvart határoló melléképületeket is. A bontásokkal párhuzamosan új, a történeti környezetbe nem illő pavilonszerű épületek is bekerültek. Az egyre inkább bozótossá váló park sem maradt sértetlen, ide a helyi vízmű egyik egységét telepítették.

Ilyen előzmények után kezdődött meg a kastélyegyüttes helyreállításának előkészítése 2016-ban a Nemzeti Kastélyprogram keretében. A 2024-ig tartó munkák az együttes legtöbb elemére kiterjedtek, így a kastély mellett a park húszhektáros területrésze, a kripta, az Arany János Emlékház, az egykori tiszttartóház, valamint a kastély előtt haladó főutca is megújult. A lebontott melléképületek, istálló-inaslak helyén huszonkilenc szobás vendégház és étterem épült, amivel visszaállt a történeti beépítés kontúrja, ismét elkülönült a kastélyudvar és a kert.

A helyreállítás során a homlokzatok egységes törtfehér színezést kaptak, ami elegáns kontrasztot alkot a természetes palából rakott tetőzettel. Ugyanilyen koncepció szerint újították fel a tiszttartóházat, valamint ilyen formában épült fel a vendégház-éttermi szárny, amit üvegezett folyosó köt össze a kastélyépülettel. A műemléki értékű nyílászárókat restaurálták, a keleti terasz fölé belógó előtetőt rekonstruálták, vagyis újjáépítették. A belsőkben a legnagyobb kérdést a művelődési ház időszakában egybenyitott három terem sorsa jelentette. A belső térszerkezet helyreállítása nem történt meg, a használhatóság érdekében a falakat nem húzták újra, az egykori térarányokat üvegajtók idézik meg, amik így lehetővé teszik a rendezvényekhez illeszkedő változtatást. Az enteriőröket korabeli bútorokkal idézték vissza, az eredeti berendezési tárgyak kevés kivétellel szétszóródtak, vagy elpusztultak a második világháború végén. A kastélyépület teljes felújítását kutatás előzte meg, amely során több helyiségben is késő barokk és klasszicista falfestések kerültek elő, helyenként több rétegben. Ezek közül a legszebbek természetesen az emeleti termeket díszítik. A nagyobbik teremben oszlopcsarnok mögött feltáruló kert, míg a kisebbik szobában tapétát utánzó zöldes festés látható. A festéseket a későbbi rétegek készítése előtt „felpikkelyezték”, vagyis sűrűn bevésték, ezeket a nyomokat a mostani helyreállítás során sem tüntették el, csak eltérő árnyalattal retusálták. A földszinti termekben a későbbi, egyszerűbb falfestéseket teljes mértékben rekonstruálták, kiegészítették, laikusok számára is felismerhetően bemutatva az eredeti falképtöredékeket.

Határozott gesztusként jelenik meg az új épületet a kastéllyal a jellegzetes svájci stílusú pavilonon keresztül összekötő üvegfolyosó, ami történetiségét tekintve eredeti elem, mivel a korábban itt álló istálló-inaslak ezen a vonalon kapcsolódott a kastélyépülethez.

A kiállítási koncepció a Tisza család különböző tagjainak, illetve generációinak bemutatása köré szerveződik, ezen keresztül nyerhetünk bepillantást a korabeli életmód egyes rétegeibe, illetve a századfordulós Magyarország politikai életébe. Egyfajta ereklyeként megőrizve az a véres szőnyegdarab is látható, amin Tisza István állt a halálos merénylet idején. Az eredeti barokk fedélszékben rendkívül látványos oktatóteret alakítottak ki. A geszti kastély felújításával hazánk egy jelentős idegenforgalmi célponttal, valamint egy jeles családnak emléket állító helyszínnel gazdagodott.

Szöveg: Szende András

Fotó: Kasier Ákos