A Sopron főterén található Múzeumnegyed négy, önmagában is rendkívül értékes műemlék összekapcsolásával jött létre. A város jelképes épülete, a Tűztorony mellett a Storno-ház, a Tábornok-ház, valamint a Fabricius-ház alkotja ezt a különleges együttest, ahol a római kortól a késő modern időszakig szó szerint minden évszázad lenyomata megfigyelhető. Az ókori Scarbantia városára az államalapítás után az ispáni vár települt, maga a város a szemközti dombon kapott helyet – ez az oka, hogy a középkori plébániatemplom, a Szent Mihály-templom a mai belvárostól kissé távolabb helyezkedik el. A vár várossá alakulása csak a tatárjárás után indult meg, Sopron ekkor, 1277-ben kapott szabad királyi kiváltságokat. Ebben időben épült a mai Tűztorony alsó, hengeres része a római maradványok felhasználásával, illetve ekkor alakult ki a főtér zárt sorú beépítése. Mind a város, mind az érintett épületek arculatát meghatározó jelentős esemény az 1676-os tűzvész, ami után Sopron elnyerte ma ismert késő reneszánsz-kora barokk formáját. Ez idő tájt épültek mindhárom házban a csodálatos, toszkán oszlopos udvarok, a Tűztoronyra ekkor került a körbefutó, loggiaszerű tűzfigyelő erkély. Az egykori Lackner-házban a 18. században a városparancsnokság kapott helyet, innen ered a ma is használatos Tábornok-ház elnevezése. Fabricius Endre városbíró akkoriban vette meg a tér sarkán elhelyezkedő, kétemeletes lakóházat, ami máig megőrizte kora barokk állapotát. A mai Storno-ház 1720-ban, a Festeticsek birtoklása idején nyerte el ma látható alakját, a jellegzetes kétemeletes sarokerkéllyel. Az épületet 1872-ben vásárolta meg a Bajorországból Sopronba települt Storno Ferenc, aki autodidakta művészként a műemlékek restaurálása mellett különleges és egyedi műgyűjteményt hozott létre, amit saját házában helyezett el. A Tűztorony a mai városháza építése miatt veszélybe került, egyes szakértők lebontását javasolták, ami Schulek Frigyesnek köszönhetően nem történt meg, viszont a széles kapukat elfalazták, ezt követően csak a gyalogosok használhatták. Az 1921-es népszavazás emlékére készült Hűség kapuja neobarokk kompozícióját Hungária alakja koronázza, aki a soproni polgárok hódolatát fogadja. A II. világháború után az épületekben múzeum létesült, 1970-ben a Tűztorony mellé, részben az épület stabilitása érdekében, késő modern fogadóépület került Nagypál Judit tervei szerint. A torony rohamosan romló műszaki állapota miatt komoly felújításra volt szükség: mind az altalajt, mind az egyes szinteket különleges eljárásokkal, többek között feszített acélabroncsokkal stabilizálták. A megerősített torony elfalazott kapuját 2012-ben nyitották meg ismét. A következő nagy felújítás 2020-ban indult a Modern Városok Program keretében: a város két nagy múltú kiállítóhelye, valamint a közöttük található Tábornok-ház egybenyitásával létrejött a Múzeumnegyed, amihez a már felújított Tűztorony is csatlakozott. Az együttes bejárata a középső épületben, a Tábornok-házban kapott helyet, ennek udvarát lefedték, így egy lenyűgöző szépségű fogadócsarnok jött létre. Az épület központja az 1970-es években Sedlmayr János által tervezett különleges csigalépcső, amely szó szerint évezredeket köt össze: a római kori pincétől a középkori lakótornyon át a kortárs terek is ezen keresztül közelíthetők meg. Az európai szinten is kiemelkedő együttes alkotói magas színvonalú munkájukért 2023-ban ICOMOS díjban részesültek.

Szöveg: Szende András

Fotó: Gulyás Attila,Kasier Ákos,MTI