A gyönyörű zempléni táj szívében elhelyezkedő birtok 1686-ban került a Károlyiakhoz, de maga a kastély csak 1877-re épült fel, egy korábbi udvarház átépítésével. A tervezéssel a korszak vezető építészét, Ybl Miklóst bízták meg, de a családi hagyomány szerint az építtető Károlyi Ede is közreműködött a munkában – hozzá köthető a jellegzetes saroktorony. A kastélyhoz hatalmas, százhektáros park is tartozik, amit szintén a korszak egy jeles szakembere, a francia Édouard André tervezett. Mind Ybl, mind André kiváló munkát végzett: a változatos, festői tömegű, romantikus-neoreneszánsz kastélyban a földszinti szalonok mellett télikert, kápolna, tetőterasz, több márványkádas fürdőszoba és egy célszerűen elhelyezett gazdasági udvar szolgálta a Károlyiakat. Az épülethez teraszosan kialakított franciakert kapcsolódik, ahonnan szinte mesebeli kilátás nyílik a tájjal egybeolvadó parkra. A völgyben összefolyó patakokat tóvá duzzasztották, partjára válogatott fákat ültettek, így ma is hatalmas vérbükkök, platánok, tulipánfák és duglászfenyők alatt sétálhatunk. A birtok főkapujához impozáns erdeifenyő-fasor vezet, ami a zempléni táj egyik meghatározó eleme. A már eleve pompás kastélybelső az építtető fiának és menyének köszönhetően tovább gazdagodott: Károlyi László és Apponyi Franciska előszeretettel vásároltak bontásra ítélt itáliai reneszánsz épületfaragványokat, amiket azután otthonukba építettek be. Így a termekben egymást érik a firenzei és velencei kandallók, ajtókeretek, csavart márványoszlopok. Ezt egészítették ki a család birtokában lévő, illetve akkor megvásárolt 16-17. századi bútorok és műtárgyak, többek között az a hatalmas asztal, amin a szatmári békét is aláírták. A következő generáció alatt érdekes fordulat állt be a birtok életében: Károlyi István és Windischgrätz Mária Magdolna 1938-ban kastélyszállóvá alakította az épületet Lehoczky György építész tervei szerint. Füzérradvány így vált a korszak elitjének pihenő- és szórakozóhelyévé, ahol Karády Katalin mellett a legendák szerint indiai maharadzsák, sőt Henry Ford is megszállt. A vendégeket bár, strandfürdő, golfpálya, teniszpálya és a kastélypark egyik dombján szabályos síparadicsom várta. Az 1848-as szabadságharcot leverő tábornagy családjából származó, de büszke magyarrá váló hercegnő zseniális érzékkel vezette a szállodát, még filmforgatásokra is bérbe adták az épületet, többek között a Kísértés című film több jelenete is a kastélyszálló előtt játszódik. A rendkívül sikeres létesítményt ízléses lakópavilonokkal is bővítették, sőt repteret is terveztek a könnyebb megközelítés érdekében. Ezt azonban már keresztülhúzta a történelem, Füzérradványt is elérte a magyar kastélyok sorsa: átvonuló front, menekülésre kényszerült birtokosok, a kastélyban működő kórház, kettéosztott kastélypark. A berendezést széthordták, a kerti tó gátja átszakadt, az elmocsarasodott medret felverte a bozót. Károlyi István és Windischgrätz Mária Magdolna közben új életet kezdett Argentínában – sikeresen vezetve a magyaros stílusú Pipacs szállót. A hányattatott sorsú együttes a rendszerváltás után – azt követően, hogy a kórház kiköltözött belőle – már látogatható volt, igaz, a turisták jórészt üres termeken mehettek végig, ahol csak egy-két bútor utalt arra, hogy mégiscsak kastélyban járnak. A kastélypark felújítása is megkezdődött az új évezred elején, főleg a bozótot távolították el, és megkezdték a beerdősült tisztások rekonstrukcióját. Nagyobb lendületet a Nemzeti Kastélyprogram keretében kaptak a munkák, amikor megtörtént az épület teljes helyreállítása, kiszabadították a kórházi időszakban beüvegezett loggiákat, a homlokzatok visszanyerték eredeti színüket, amit falkutatással határoztak meg. A tetőszerkezetet szinte teljesen ki kellett cserélni, a héjazat – építéskori állapotot tükröző – sötétszürke színe jól harmonizál a homlokzatok halványsárgájával. A belső terekben restaurálták az itáliai kőelemeket, a márványburkolatokat, a télikertet és a kápolnát. A falkutatás során előkerült a jellemző falburkolat: a Károlyiak címerállatát, a karvalyt mintázó falfestés, ami a legtöbb szobát végigkíséri. A kevésbé látható, de fontos műszaki kérdésekre is választ találtak, megoldották a falak szigetelését, az elektromos és épületgépészeti rendszer korszerűsítését, vagy a ma már alapvető elvárásnak számító akadálymentességet. A felújítást a család leszármazottja, a Fóton élő Károlyi László is végigkísérte, neki, valamint a Nemzeti Kastélyprogram műtárgyvásárlási programjának köszönhetően számos eredetileg is a kastélyhoz tartozó, illetve az építés korából származó bútor, kép és egyéb műtárgy teszi otthonossá a belső tereket. A kiállítás koncepciója, a kastélyszálló az 1930-as évek világát idézi, különleges látványt nyújtanak a korszakból megmaradt, beépített elemek, így a recepció vagy a bárpult. A termekben a kastély építéstörténetét, az egyes Károlyi-generációk tagjait is megismerhetjük. Szintén felújították sz épület mögötti pavilonokat, amik eredeti funkciójuknak megfelelően szálláshelyként működnek majd. A hatalmas parkban is nagyszabású rekonstrukciós munka folyt: visszaállították az eredeti vízrendszert a tóval és a patakokkal, illetve az azokon átívelő hidakkal, újjáépült az eredeti úthálózat, valamint a teraszos franciakert. A tervezők figyelme olyan apró részletekre is kiterjedt, mint a tóparti fehér fakorlátok, melyek formáját archív fényképek alapján szerkesztették újra. A park látványosságának számító hatalmas platánfát faápoló szakemberek bevonásával kezelték. A régi fotókon szereplő, mára elpusztult történeti fákat, facsoportokat is pótolták, hosszú távon biztosítva ezzel a hiteles látványt.

Szöveg: Szende András

Fotó: Gulyás Attila,Fejes Bence