Az udvarhelyszéki faluban áll Székelyföld legjelentősebb erődtemploma, mely méretében és fejlettségében szászföldi társaihoz hasonlítható. A világörökség részeként nyilvántartott templom a szentélyben fellelt rovásírásos tégla felirata alapján a 13. században épülhetett. A mai formájában késő gótikus épület látványos, 15. század végén készült hálóboltozata épségben megmaradt. Az igazi különlegessége azonban a hajó északi falán a Szent László-legenda szinte teljes hosszban végigfutó ábrázolása. A freskó öt jelenetben – felvonulás, üldözés, párviadal, a kun vitéz lefejezése, megpihenés – mutatja be a legendát, vagyis a kun vitéz által elrabolt lány kiszabadítását. A történet egyszerre mutat keresztény és ősi elemeket. Főleg az utolsó jelenet – melyben a király a leány ölébe hajtja fejét, aki mintegy a fejébe néz – mozgatja meg a kutatók fantáziáját. Jelenleg a történelmi Magyarország nagyjából hetven templomában ismert a szent király legendájának ábrázolása, azonban a székelyderzsi nemcsak az egyik legépebb, hanem a legegyedibb alkotás is, a kiemelkedő színvonalú képeken minden arc-, minden lóábrázolás mestermunka. A freskó részleteit mindig is ismerték, de teljes terjedelmében csak 2008-ban tárták fel. A kompozícióba később beépített boltozat jól mutatja, hogy még a késő gótikus átépítés előtt készült, vélhetően 1419 körül. A falu a reformáció idején unitárius hitre tért, a belsőt ekkor az új liturgiának megfelelően átrendezték, a freskókat lemeszelték – ezzel meg is óvták. A templomot, mint Erdélyben sok helyütt, Giorgio Basta császári hadvezér 1604-es dúlása után erősítették meg. Az épületet bástyákkal tagolt fallal vették körül, melynek belső oldalába minden család számára kamrát alakítottak ki, ahol a szükséges élelmet tárolták. Magát a templomot is megerősítették, a padlás elbontásával egy új szintet emeltek, melyet lőrésekkel, szuroköntő nyílásokkal láttak el. A fal legsebezhetőbb pontján külön torony épült, ezt 1866-ban építették át harangtoronnyá. Az állandó készültségben álló székely és szász településeken veszély esetén részletesen kidolgozott terv szerint vonult be a falvak teljes lakossága az erődtemplomba – ez sok kisebb-nagyobb török vagy császári portya esetén bizonyult életmentőnek. A kiemelt jelentőségű templomot több ütemben újították fel, többek között a Rómer Flóris Terv finanszírozásával. A munkák legnagyobb részét természetesen a legenda és a többi falfestés restaurálása jelentette, de műszaki kérdéseket, így az épület szigetelését is meg kellett oldani. A támogatásból nem csupán a templom újult meg, a szomszédos régi iskolában közösségi, illetve ifjúsági ház is épült.

Szöveg: Szende András