A veszprémi vár főterén álló érseki (1993 előtt püspöki) palota a magyar barokk építészet egyik legjelentősebb alkotása. Építése 1765-ben kezdődött meg Koller Ignác püspök megbízásából, aki elődje, Padányi Biró Márton halála után döntött úgy, hogy a rezidenciát visszahelyezi Sümegből az ősi székvárosba. A veszprémi püspökök a város 1552-es török kézre kerülése után helyezték át rezidenciájukat a jól védhető sümegi várba. A háborús időszak után, 1733-ban Acsády Ádám új palotát emeltetett, de az őt követő Padányi nem szívesen tartózkodott az időközben protestánssá lett városban, inkább Sümegen, a vár alatt épített új palotát. Az erőteljes ellenreformátori tevékenysége miatt ambivalens megítélésű püspök utódja az új veszprémi palota tervezésével Fellner Jakabot, a tatai Esterházy-uradalom építőmesterét bízta meg, aki ekkorra már több kastély és templom felépítésével bizonyította szakértelmét és kiváló ízlését. A mester itt is rászolgált hírnevére: a vár sziklatömbjének szűkös adottságait szellemes módon ellensúlyozta, az U alakú épület kis cour d’honneur-t, vagyis díszudvart alkot, a középrizalit előtti terasz alá kocsifelhajtó vezet. Ezzel az elrendezéssel a palotát optikailag megnövelte, ami így rendkívül impozáns hatású, a feljegyzések szerint már az építkezés során messze földről csodájára jártak. Ráadásul a palotához a korszakban ritkaságnak számító vízvezeték is épült. Az építéssel egyidejűleg megkezdték a szomszédos Gizella-kápolna bontását, viszont a feltárt falképeket látva Koller püspök elállt tervétől, így a város egyik legrégibb épülete megmaradhatott, ekkor kapta a térre nyíló mai bejáratát. Az 1776-ban elkészült palota a téren álló Szentháromság-oszloppal, valamint a szemközti kanonoki házakkal együtt lenyűgöző barokk együttest alkot (ehhez tartozott a székesegyház is, azonban azt 1907 és 1910 között neoromán stílusban átépítették). Az épület francia jellegű részletmegoldásai Fellner más művein, így az egri Líceumon, a tatai Esterházy-kastélyon, illetve a piarista rendházon is felismerhetők. A palota völgy felőli, teraszos homlokzata a magaslatra épült vár meghatározó látképi eleme. Az elegáns, klasszicizáló késő barokk homlokzatok hazánk egyik legegységesebb 18. századi enteriőrjét rejtik, melyet a fosztogatások is nagyrészt elkerültek, így szinte teljes eredetiségében maradt fenn. Az előcsarnokból elegáns, háromkarú lépcső vezet az emeletre, a stukkóval borított falak és mennyezet fehérségét még jobban kiemeli a csipkeszerű kovácsoltvas korlátok fekete színe. A főtengelyben elhelyezkedő díszterem, valamint a kápolna falképeit Johann Ignaz Cimbal osztrák festő alkotta, akinek életműve jelentős részben hazánkban található, többek között a zalaegerszegi templomban és a székesfehérvári székesegyházban csodálhatók meg monumentális mennyezetfreskói. A díszterem mennyezetképe Cimbal egyetlen világi témájú alkotása, a különleges égszínkék háttér előtt – amit temperával és lakkal hozott létre – mitológiai szereplők, az évszakokat jelképező nőalakok, valamint a bolygók jeleit kezükben tartó puttók láthatók. A palota emelete úgynevezett enfilade-rendszerű, vagyis az egymásba nyíló helyiségek lenyűgöző térsort alkotnak. A Koller-könyvtár beépített barokk polcrendszere több kódexet és ősnyomtatványt őriz, a névadó püspök arcképét a belsőépítészeti kialakítás szerves részeként a falburkolatba süllyesztették. Ez a palota legkevésbé bolygatott helyisége, állapotát nagyjából 250 éve őrzi. A képszobában falburkolatba illesztett Piranesi-metszek láthatók, melyek az ókori és a kora barokk Rómát ábrázolják. A palota a 20. század viharos évtizedeit egyedülálló módon épségben vészelte át. A veszprémi várnegyed helyreállítása keretein belül folyó munkák során itt nem a semmiből kellett újjáteremteni az enteriőröket, hanem a sokszor már évszázadok óta ugyanabban a szobában álló bútorok, kályhák és műtárgyak restaurálása volt a feladat. A tervezők alapvetően a barokk kori állapot visszaállítására törekedtek, de ahol érdemes volt, teret engedtek a későbbi, klasszicista és historizáló kiegészítéseknek. Az érseki magánkápolna egyik ablakfülkéjében a 19. század végi festés alól szinte hibátlan állapotban bukkant elő a Cimbal-féle díszítőfestés, és egy teljesen ép ablaktok is előkerült. A kápolna eredeti, szintén a 19. század végén áthelyezett, megkötözött Krisztust ábrázoló oltárképe is visszakerült a Koller Ignác által elképzelt helyére. A felújítás után az épület alapfunkciója továbbra is változatlan marad mint az érsek lakóhelye és hivatala. Ezek a helyiségek viszont a földszintre, a korábban ott működő levéltári termek helyére költöztek, a restaurált emeleti szalonok és lakosztályok, valamint a díszterem időszakosan megnyílnak a látogatók előtt, ennek kiszolgálását a földszinti előcsarnokhoz kapcsolódó kiegészítő terek biztosítják. A palota nagy méretű pincéjébe vendéglátóegység került, mely a hagyományoknak megfelelően borkostolók, borvacsorák helyszíneként szolgál majd. A várnegyed többi épületével együtt megújult palota, a magyar építészet kiemelkedő és egyedülálló épségben megmaradt alkotása az évszázadok patináját megőrizve nyerte vissza régi fényét.

Szöveg: Szende András

Fotó: Gulyás Attila