Az ország egyik legnagyobb, legépebben fennmaradt középkori várának magja – az öregtorony és a palotaszárny – a tatárjárás után, az 1260-as években épült a várhegy kiugró mészkőszikláján. Ezt a 15. században Gathalóczy Mátyás, Vetési Albert és ifjabb Vitéz János püspökök bővítették a teljes várhegyet övező fallal, kaputoronnyal és palotaszárnnyal. Veszprém 1552-es eleste után végvárrá alakították földtöltésekkel, ágyúállásokkal, illetve védművekkel toldva meg az erődítményt, melynek eredményeként Sümeget a törökök soha nem tudták bevenni. A várat végül saját őrsége gyújtotta fel 1713-ban, a Rákóczi-szabadságharc megtorlásának részeként. Az 1957-es első jelentős helyreállítását követően most komplex tudományos kutatás zajlott, amelynek során részletes 3D-s szkennelés, építéstörténeti dokumentáció és elméleti rekonstrukció készült. A konkrét építési munkák a keleti épületszárny – konyha, sütőház, istálló, kaszárnya – tömegrekonstrukciójára, valamint a külső várfalak állagmegóvására irányultak, mindezt egy egységes kiállítási koncepcióval kiegészítve.

Szöveg: Ohmacht Petra

Fotó: Gulyás Attila,Kaiser Ottó