A 19. század második felében, miután megépült Pesten a Redoute, a helyén pedig 1864-re a Vigadó, a budai polgárok is szerettek volna saját báltermet. Ahogyan a Magyar Hírlapban 1893-ban írták: „A budaiak mindig irigyelték a pestieket a vigadóért, mert ős Buda mindeddig híjával van olyan mulatóhelynek, mely a kényesebb igényeknek is megfelelne […].” Steindl Imre már 1873-ban terveket készített a Budai Vigadóra, de a komolyabb tervpályázatra 1896-ig kellett várni, mikor a főváros megkapta a katonaságtól a Corvin tér egyik nagy kiterjedésű telkét erre a célra. A beérkezett tizenkét pályamű közül az első díjat az Otto Wagner bécsi irodájában dolgozó Kallina Mór és veje, Árkay Aladár nyerte el. A megbízást követően elkészítették a kiviteli terveket, ami az emeleten nagy báltermet és egyesületi termeket, a földszinten éttermet, illetve kávéházat foglalt magába. A második emeletre bérlakásokat terveztek, de ide később hivatalok kerültek. Az épület építészeti korszakhatáron áll, a neoreneszánsz és neobarokk elemek mellett – főként az enteriőrben – a szecessziós ornamentika is megjelent. Az 1898 tavaszán induló építkezést a következő év végére be is fejezték, az avatást 1900. január 30-án, nagyszabású farsangi bál keretében tartották. Az épület sokáig kereste funkcióját, a második emeleten évtizedekig könyvtár működött, de a második világháború alatt az Élelmiszerjegy-központ Elosztó Hivatalának, majd az Országos Hadigondozó Hivatalnak adtak otthont az eredetileg mulatságokra tervezett falak. Budapest ostroma során az épület súlyos károkat szenvedett, a gyors helyreállítás után pártmoziként és pártszékházként működött. Az 1950-es években a Népművészeti Intézet székhelye lett, valamint itt lelt otthonra az Állami Népi Együttes is. 2001-ben pedig itt kezdte meg tevékenységét a népi kultúra ápolását, ismertetésének munkáját összefogó Hagyományok Háza. A funkcióváltások és szakszerűtlen átépítések miatt rosszul használható és elavult épület részleges külső felújítása már 2007-ben megtörtént. Ekkor pótolták a második világháború során elpusztult szecessziós jellegű homlokzati díszítményeket (rekonstrukciós tervező: Déry Attila). Az épület teljes felújítása 2015-ben indult el, melynek során teljes mértékben figyelembe vették a használó intézmények igényeit, összhangban a műemlékvédelmi szempontokkal. Az utólag beépített födémeket és válaszfalakat elbontották, így visszaállt a Kallina–Árkay-féle térszerkezet. A padlástér, illetve a pincék hasznosításával hangszigetelt próbatermeket, továbbá öltözőket és raktárakat alakítottak ki. A történeti belső terek falfestéseit, stukkóit restaurálták, az elpusztult eredeti csillárokat, falikarokat újragyártották. A nagyteremben mobil nézőtér létesült, így a helyiségben tarthatók előadások, sőt fogadások és bálok is. Az udvar lefedésével az intézmény számára elengedhetetlenül szükséges, de addig hiányzó aulát hoztak létre. A mai kor elvárásainak megfelelő informatikai, gépészeti és elektromos rendszert építettek ki, és az épület természetesen akadálymentessé is vált. Az egykori fényét visszanyerő, de új funkciót kapó Vigadót 2018 őszén a nagyszabású „Határtalan Táncfőváros” rendezvény keretében vehette birtokba a tánckedvelő nagyközönség.

Szöveg: Baldavári Eszter

Fotó: Bujnovszky Tamás,Földházi Árpád