A Várkert Bazár Ybl Miklós talán legkülönlegesebb alkotása. Műfaját tekintve nehezen besorolható, tulajdonképpen egy művészi módon megfogalmazott támfalrendszer, amit két lakóépület keretez. A királyi palota kertjének méltó építészeti lezárása az együttes kiegyezés után induló átépítésekor vált szükségessé. Az átépítési munkák vezetésére Yblt kérték fel, így a mester tervei szerint készült a szomszédos Várkert kioszk is, ami egy, a kertek öntözését biztosító gépház, melynek remekbe szabott tornya voltaképpen egy kémény. A Várkert Bazár ebbe a harmonikus környezetbe illeszkedik. Építésének közvetlen előzménye, hogy a telek akkori tulajdonosa új, nagyobb épületet kívánt emelni a várkert előtt, ami zavarta volna a kilátást, illetve magát a budai panorámát is elcsúfította volna. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ekkor javasolta a telek megvásárlását a királyi udvari hivatalnak, ami meg is történt. Az elképzelés a telek sorsáról a fáma szerint Reitter Ferenc és Podmaniczky Frigyes fejében született meg egy Duna-parti sétájuk alkalmával. Ybl két tervváltozatot készített, a király az olcsóbbat fogadta el, amelyben csak egy teraszszint szerepelt. Az együttes közepén áll az utcavonaltól hátrahúzott, két kisebb toronnyal fedett pavilon, melyen a négy évszakot szimbolizáló nőalakok állnak, alattuk grottaszerű, vagyis barlangot idéző kútfülke látható. A pavilon két oldaláról szimmetrikusan megtört rámpák vezetnek fel a kertbe, mellettük kétoldalt szimmetrikusan további pavilonok zárják a középrészt. Ezekhez csatlakozik maga a félköríves nyílású bazársor, melynek északi és déli végén egy-egy lakóház áll. Az északi épületben a palota testőrségét helyezték el, a déli hagyományos bérházként működött, elegáns lakásokkal. A homlokzatokon a legkülönfélébb dísztőelemek sorakoznak, a falakon sgraffitók láthatók, a párkányok tagozatai és a boltozatok lenyűgöző kazettái a Zsolnay gyárban készültek. Ez volt a pécsi cég egyik első jelentősebb megbízása, ez indította el a magyar kerámiagyártást a világhír felé. A pavilon íveiben látható seccók Than Mór alkotásai, az allegorikus alakok a kerthez és a mezőgazdasághoz kötődnek: Ceres, a földművelés istennője, Apolló, a fény és a költészet pártfogója, valamint a virágfakasztó Vertumnus és az általa csellel meghódított Pomona, a gyümölcstermesztés istennője tűnik fel. Különlegesen szépek a bejáratok kovácsoltvas kapui, melyeket Jungfer Gyula készített. Az udvari építési bizottság eredetileg akkor divatosnak és korszerűnek számító öntöttvas kapukat kívánt rendelni, Jungfer viszont vállalta, hogy az olcsóbb öntöttvas árában elkészíti a kovácsoltvasat – okos felajánlás volt, hamarosan minden tehetős építtető vele dolgoztatott. Az együttest 1883-ban adták át, rövidesen – ahogy a mostani felújítás után is – a környező kert lombjai, a felfutó vadszőlő szinte körbeölelte a támfalakat és pergolákat. A bazár helyiségeit üzleteknek szánták, ezzel is fellendítve a környék életét – azonban ez nem sikerült, a korzó továbbra is a pesti oldalon maradt, így az elegáns boltok helyett művészek költöztek a földszintre. 1884-ben Stróbl Alajos volt az első szobrász, aki a bazár árkádsorán saját műtermet nyitott. A kedvezőtlen víz- és talajviszonyoknak kitett épület azonban hamarosan pusztulásnak indult, ezért már 1910-ben teljes körű felújításra volt szükség, többek között a lehullott kerámiaelemeket is pótolni kellett. Budapest ostromakor a Várhegy alján álló együttes súlyosan megsérült. Az újjáépítést megelőző régészeti feltárások számos középkori épületrészt hoztak felszínre, ezek helyreállításával alapvetően megváltoztatták a Várkert Ybl–Hauszmann-féle koncepcióját. A hevenyészett munka után a területen 1961-ben megnyílt a Budai Ifjúsági Park, vagyis az Ifipark, ahol az egymást követő évtizedek könnyűzenei együttesei adtak koncertet, így az Illés és az Omega, vagy épp Kovács Kati zenéjére szórakozhatott a korszak lázadó és kevésbé lázadó ifjúsága. A karbantartás hiányát egy leomló támfalszakasz jelezte egy 1980-as Edda-koncert idején, ezután a Várkert Bazár egyre több részét zárták le biztonsági okokból, majd négy évvel később a park is becsukta kapuit. Ybl mesterművének állapota ettől fogva rohamosan romlott, hamarosan a pusztuló magyar műemlékek jelképévé vált. A bedeszkázott pavilonok, a pergolák semmit nem tartó oszlopai és a kidőlt támfalak évtizedekig dacoltak az elmúlással, míg 2011-ben határozat született, hogy a budai Vár felújításának első lépéseként megszüntetik a méltatlan állapotot. A 2013-ban induló munkálatok során a végpusztulás határán álló épület csodálatos módon újjászületett. Restaurátorok vették gondjaikba a kő-, fém-, fa- és kerámiaelemeket, a vakolatdíszeket és a falfestéseket, természetesen stabilizálták a támfalakat, helyreállították a bejárati grotta mozaikburkolatait, Fessler Leó szobordíszeit és a kovácsoltvas kapukat. A munkák első üteme Ybl Miklós születésének 200. évfordulóján zárult le. Az azt követő munkák során egy terepszint alá süllyesztett konferenciaközpont, illetve az azt kiszolgáló mélygarázs épült. A Várkert Bazár helyreállítását természetesen a kert rekonstrukciója tette teljessé, a felső teraszon rózsakert létesült, és rekonstruálták az ott álló Triton-kutat. A kert új elemekkel is kiegészült, melyek az egész Várhegy gyalogosközlekedését könnyebbé, átláthatóbbá tették: a középkorból fennmaradt úgynevezett déli kortinafal mentén mozgólépcső és lift épült, megteremtve ezzel a palota és a Duna-part közötti gyors összeköttetést. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a Várkert Bazár felújítása valóban az egész Budai Várpalota újjászületésének első és egyben egyik legjelentősebb lépése volt.

Szöveg: Szende András

Fotó: Bujnovszky Tamás,Földházi Árpád