Az erdélyi hegyek között eredő, az Alföldre érve megszelídülő Szamos partján fekszik Komlódtótfalu, ahol az egyik legszebb – sokáig szinte teljesen elfeledett – magyar kúria található. A környék meghatározó földesurai, a Becskyek 1465-ben szerezték meg a falu birtokjogát. Leveleiket századokon át innen keltezték, ebből tudható, hogy valóban itt éltek. A kúriáról folyamatosan említést tesznek a források, mai formájában valószínűleg a 18. század végén vagy a 19. század elején épült, erről tanúskodik az elegáns manzárdtető, a homlokzat választékosan formált tagozatai, valamint az ablakok feletti füzérdíszek, melyek a korszak copf – más néven klasszicizáló késő barokk – stílusának névadó elemei. Az épület alaprajzi elrendezése is a korszak ízléses és egyben praktikus szemléletét tükrözi: a kis méretű portikusz mögött ovális előcsarnok nyílik, ahonnan a dísztermet, valamint a mellékes lakótereket is meg lehet közelíteni, illetve a szintén innen nyíló folyosókon át a távolabbi szobák is elérhetők. A Becsky családtól leányágon 1860-ban a Kossuth családra, a kormányzó távoli rokonaira szállt az épület, akik egészen 1945-ig lakták. Az államosításkor készült leltár kilenc szobáról, bennük díszes kályhákról és bútorokról, gondozott parkról számol be. Mindez hamarosan semmivé lett, a kúriába ugyanis termelőszövetkezeti irodák költöztek, majd az elhanyagolt épület egyik sarka kidőlt, később teljesen kiégett, és hosszú évekig tető nélkül állt. A park szinte nyomtalanul eltűnt, az üszkös falakat, mondhatni, pusztaság övezte. Az épület értékeivel mindig is tisztában volt a magyar műemlékvédelem, helyreállítására a szakma nagy alakjai, Kaló Judit, Ónodi Szabó Lajos és Szikra Éva készítettek terveket. A kilencvenes években elkezdett munkák félbeszakadtak, viszont ennek a beavatkozásnak köszönhetjük, hogy a kúria nem pusztult el végleg: felújították a tetőt és megoldották a sürgető statikai problémákat. A félkész épület 2017-ben került be a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogramba. Az épületnek fontos szerep jutott: a főnemesség számos megújult kastélya mellett alig volt olyan kúria, ahol a köznemesség életmódját ismerhette volna meg az utókor. Ezért is nagy jelentőségű a felújítás, melynek eredményeképpen az 1820-as, 1830-as éveket idézték vissza. A szükséges kiszolgáló- és gépészeti létesítményeket a pincében sikerült elhelyezni, így a földszinti reprezentatív térsor ismét visszaállíthatóvá vált. A kúria díszes kályhái elpusztultak, de megvásárolt töredékek alapján Szebényi Judit restaurátor minden terembe gyönyörű fűtőberendezést varázsolt. Az elpusztult ablakok helyére rekonstrukciók kerültek, a tervezők figyelme még a korszakban előszeretettel használt zsalugáterekre is kiterjedt. A tető visszakapta eredeti zsindelyfedését és díszműbádogos szerkezeteit. A helyreállítás fontos része volt az épület eredeti kontextusának visszaállítása: hiába állt a kúria nagy parkban, azt részben gazdasági, kiszolgálóépületek övezték. Az új funkció számára szükséges új fogadóépület így ezt az egykori beépítést idézi vissza, Garaguly Kinga tervezésében visszafogott formában. Az egykori kertet is helyreállították, a most ültetett facsemeték remélhetőleg egykor majd matuzsálemként borulnak a kúria fölé.

Szöveg: Szende András

Fotó: Gulyás Attila