Az ellenreformáció idején, főleg a török uralom után az állami szervek erőteljesen korlátozták a protestáns és a zsidó felekezetek templomépítését. Így a „Dunántúli Athénban” is csupán a lelkészlak udvarán épülhetett templom, akkor is csak a Türelmi rendelet után, 1784-ben, Neumayer Lőrinc soproni építőmester tervei szerint. Az épület a német nyelvterületen „Toleranzkirche”, vagyis „türelmi templom” néven illetett típusba tartozik, tömegét tekintve rendkívül puritán, részleteiben viszont eleganciát hordoz. Különösen szép a belső tér kidolgozása, a karzatok mellvédjeinek enyhén ívelt vonalvezetése, a fehérre meszelt falak és a későbarokk szószék, illetve a padok kontrasztja. A megkapó szépségű, de nem túl reprezentatív templomot a növekvő létszámú és vagyonú pápai reformátusság egyre szűkösebbnek érezte. Az Újtemplom 1941-es átadása után az épületet csak alkalmanként használták. 1972-ben itt és az előtte álló régi lelkészházban helyezték el az akkor már nagymúltú egyházkerületi múzeumot. Ez az együttes újult meg 2017-re, a reformáció 500 éves jubileumára.

Szöveg: Szende András