A szabadkai zsinagóga volt az első szecessziós középület a városban, mely a Magyar Királyság harmadik legnépesebb települése volt Budapest és Szeged után. A terveket eredetileg Szegedre szánták, az ottani zsidó hitközség 1899-ben hirdetett tervpályázatot egy új zsinagóga építésére. A pályaművek között Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek magyaros formanyelvű – a zsűri egyes tagjai által túl merésznek ítélt – tervét csupán megvételre ajánlották, a győztes Baumhorn Lipót lett, akinek elképzelései szerint fel is épült a zsinagóga a Tisza-parti városban. A megvásárolt tervet viszont az építészek tervbemutatóját követően a Szabadkai Zsidó Hitközség azonnal átvette. Az új helyszínre alakítása után 1901 tavaszán megkezdődött az új zsinagóga építése, mely 1903 őszén fejeződött be.

Az épület a bizánci templomtípusú zsinagógák közé tartozik nagy méretű központi kupolával, a négy sarok felől színes mázas cseréppel fedett kisebb sarokkupolákkal, szabályos négyzet alaprajzú központi imatérrel. Az előcsarnok sarokpillérei a Salamon temploma előtt álló két oszlopot, a Jákint és Boázt idézik. A huszonöt méter magas belső térben 950 ülőhelyet helyeztek el a földszinten a férfiak, a karzatokon pedig 530 helyet a nők számára.

Az épület meghaladta a klasszikus keresztény építészeti hagyományból merítő zsinagógaépítészetet, és visszatért a felvilágosodás előtti lengyel fazsinagógához, annak korszerű változatát kívánta létrehozni. Ezt a törekvést képviselik a tetőzet díszes, a pécsi Zsolnay gyárban készült mázas cserepei, az élénk magyaros ornamensekkel teli díszítőfestés és a szintén magyaros motívumokkal megalkotott ólmozott üvegablakok, amelyek Róth Miksa budapesti üvegfestő műhelyében készültek. A különleges fényben tündöklő tóraszekrény elé helyezett bima, vagyis tóraolvasó emelvény, és az afölött elhelyezett orgona viszont határozott neológ, illetve keresztény hatásokat mutat.

1903. szeptember 17-én ünnepélyes keretek között avatták fel az épületet. A sikeres tervezés után Szabadka Komor Marcellt és Jakab Dezsőt bízta meg a városháza tervezésével is.

A zsinagógát először 1923 és 1926 között újították fel, miután egy vihar károkat okozott benne. A második világháborút követően a szabadkai zsidóság koncentrációs táborokba hurcolása miatt elnéptelenedett épület sokáig üresen állt. Állapota innentől kezdve rohamos romlásnak indult, majd 1970-ben a központi kupola elfordult és oldalra billent, amely a teljes épület fennmaradását veszélyeztette. Az 1980-as években a megdőlt szerkezetet hidraulikus préssel visszaemelték eredeti helyzetébe, majd egy avantgárd színház költözött be az 1975-ben műemlékké nyilvánított épületbe.

Szabadka önkormányzata 2013-ban kezdeményezte homlokzati helyreállítását. Magyarország Kormánya 2014-et holokauszt-emlékévvé nyilvánította, és támogatásával elindult az épület teljes felújítása. A szabadkai önkormányzat, a zsidó hitközség és a Magyar Nemzeti Tanács által létrejött háromoldalú megállapodás keretein belül – 2016 és 2017 között – megújult zsinagógát a magyar nyelvű szabadkai zsidóság újra használatba vehette, ezen kívül számos kulturális és közművelődési rendezvénynek is helyet ad.

Szöveg: Baldavári Eszter

Fotó: Bujnovszky Tamás,MTI