A szatmári egyházmegye 1804-es megalapítása a város jelentős fejlődését eredményezte. Az első püspök, Fischer István a pár évvel korábban elkészült városi plébániatemplom bővítése mellett döntött, de az így átalakított épület sem felelt meg a székesegyházi rangnak. Ezért Fischer utóda, Hám János megbízta Hild Józsefet egy immár méltó épület megtervezésével. Hild meghagyta az elkészült szentélyt, a korábbi hajó és torony bontása után épült fel a kupolával fedett főhajó és a kéttornyos, portikusszal tagolt főhomlokzat. Az építkezés az 1834-es nagy partiumi földrengés miatt elhúzódott, a felszentelésre csak 1837. augusztus 20-án kerülhetett sor. A székesegyház így egyszerre a 18. század barokk és a reformkor érett klasszicista alkotása, a város hatalmas, négyszög alakú főterének meghatározó épülete. A felújítás során talán a leglátványosabb változás a régi bádogtető rézre cserélése volt, ezzel az épület összképe visszanyerte eredeti eleganciáját. Az elszürkült homlokzatok törtfehér színt kaptak, ami kiemeli a restaurált kőelemeket. A székesegyház megújulása 2021. augusztus 20-án, felszentelésének évfordulóján ünnepélyes szentmisével zárult.

Szöveg: Szende András

Fotó: MTI