A Torna-patak mentén fekvő település neve a különleges Árpád-kori templom patrónusának emlékét őrzi. A 12. századi ikerszentélyes kialakítású kis templomnak nincsen párja a Kárpát-medencében, értékét csak tovább növeli, hogy benne az Árpád-kori és a 14. századi freskók is túlélték a történelmi viharokat. A szentélyeket elválasztó falon található ráadásul a Szent Istvánról fennmaradt egyetlen Árpád-kori falkép is. Az ikerszentélyes kialakítás egyes kutatók szerint a dél-német, cseh területekhez köthető bányavárosok hatása, míg mások Gertrúd, II. András király felesége kíséretének tulajdonítják.

A templomot ugyanakkor nem kerülték el nem úszta meg a török háború pusztításai, ennek nyomai fedezhetők fel a freskók arcainak megrongálásában, hiszen az iszlámban az arcok ábrázolása nem megengedett. A 18. században a templomba barokk főoltár került a szádvári várból. Az 1973–75 között zajló átfogó felújítás idején restaurálták a középkori freskókat és kialakították a kazettás mennyezetet idéző modern térlefedést. 2023-ra a templom újra nagyon rossz állapotba került, az értékes freskókat már a beázás fenyegette. A Magyar Falu Program támogatásával a tetőszerkezete és zsindelyfedése újult meg. Az épület így újra eredeti pompájában ragyoghat a falu feletti dombon.

Szöveg: Varga Géza

Fotó: Gulyás Attila,Kaiser Ottó