A Séd-völgye felé emelkedő sziklatömbön helyezkedik el a Szent István alapította veszprémi egyházmegye központja, hazánk egyik legegységesebb építészeti együttese, az egyetlen utcából, illetve az arra felfűzött térből álló Várnegyed. Az együttes szellemi központja a székesegyház, e köré szerveződik a püspöki palota, valamint a kanonoki házak sora, melyek mai formájukat a török kor utáni barokk újjáépítés során nyerték el. Ezek közül legjelentősebb az építtetőiről elnevezett Dubniczay-ház, a Biró–Giczey-ház, valamint a téren álló Nagypréposti palota, illetve az a mellett álló gótikus Gizella-kápolna, ami a város legrégibb fennmaradt épülete. A várnegyedben megtelepedő ferencesek és piaristák is a barokk időszakban emelték templomaikat, utóbbiak nagy hagyományú gimnáziumot is működtettek. A negyed barokk egységét megbontotta a székesegyház 1910-ben befejezett neoromán stílusú átépítése, amit a ferences templom hasonló külső átalakítása követett. Az értékes együttes tizennyolc épületét hazánk valaha volt egyik legnagyobb műemlék-felújítási programja keretében állították helyre.

Szöveg: Szende András

Fotó: Földházi Árpád