A szegedi Magyarok Nagyasszonya-székesegyház, közismert nevén a Fogadalmi templom vagy szegedi dóm története elválaszthatatlan a város egyik legnagyobb traumájától. Az 1879-es nagy árvíz Szeged jelentős részét elpusztította, ám a Templom téren álló barokk Szent Dömötör-templom csodával határos módon megmenekült. A város hálából fogadalmat tett egy új, monumentális templom felépítésére, amely végül a régi barokk templom helyén valósult meg, annak lebontása árán. A döntés fájdalmas volt, de lehetőséget teremtett arra, hogy megszülessen a 20. századi magyar templomépítészet legjelentősebb alkotása. A barokk templom falai mögül került elő a 11. századi Dömötör-torony, mely ma keresztelőkápolnaként működik. A székesegyház első terveit Schulek Frigyes készítette 1910 körül, ám az építkezés vezetését nem vállalta. A feladat így Foerk Ernőhöz került, aki jelentős módosításokat hajtott végre. Magasabb tornyokat tervezett, és kő helyett téglaburkolatot alkalmazott, karakteres színvilágot adva az épületnek. Az építkezés 1913-ban indult, de az első világháború és az azt követő gazdasági nehézségek hosszú évekre félbeszakították a munkát. A templom végül 1930-ban készült el. A neoromán stílusú székesegyház külső megjelenését a vörös téglafelületeken megjelenő fehér kőtagozatok határozzák meg, ami tudatosan idézi a késő viktoriánus londoni Westminster-székesegyház világát. A háromhajós, keresztházas alaprajzú templom négyezete fölött kupola látható, főhomlokzatát pedig két, 81 méter magas, gúlasisakos torony uralja. Ezekkel a méretekkel a dóm Magyarország ötödik legmagasabb temploma, és az egyetlen székesegyház az országban, amely a 20. században épült. A félköríves nyílások, a bélletes kapuk és az észak-itáliai román kori előképeket idéző részletek, például a főkapu előtt fekvő oroszlánokra támaszkodó oszlopok, következetes stílusegységet teremtenek. A templom középkori és bizánci előképekre támaszkodó belső tere gazdag ikonográfiai program szerint készült. A falfestések, mozaikok és üvegablakok bibliai jeleneteket, magyar szenteket és történelmi alakokat jelenítenek meg, összekapcsolva az egyházi és nemzeti identitást. A dóm környezete, a Dóm tér, szorosan kapcsolódik az épülethez. Az árkádos, szintén téglaburkolatú házakkal körülvett tér, az egyetem, az egyházmegye és a város szimbolikus központjává vált, méltó keretet adva a templomnak. A dóm újjászületése 2012 és 2015 között zajlott. A munkák során megújult az épület külső burkolata és belső tere, miközben a liturgikus középpont is új hangsúlyt kapott. A szentélyből a négyezetbe – vagyis az eredetileg tervezett helyére – tett baldachin és az új körmeneti kereszt erősíti a templom szakrális fókuszát turisztikai látványosság szerepével szemben. A szegedi dóm története az árvíz pusztításától a 20. századi újjáépítésen át a kortárs megújulásig ível. Ez az épület nemcsak egy egész tájegység jelképe és egy város sorsának építészeti lenyomata, hanem annak is szép példája, hogyan lehet külföldi előképek alapján, mégis sajátosan nemzeti remekművet alkotni.

Szöveg: Baldavári Eszter

Fotó: Bujnovszky Tamás