A Gyulafehérvárhoz közeli település nevezetessége – Martinuzzi György reneszánsz várkastélya mellett – a gótikus református templom. A 13. században emelt, majd a 15. században kibővített egykori Szent Katalin-plébániatemplom méretei jól mutatják az akkori mezőváros jelentőségét. A református gyülekezetet szolgáló épületet a későbbiekben, a lakosság csökkenésével folyamatosan visszabontották, így tűntek el az oldalhajók, melyek befalazott ívei ma is jól kivehetők. A főhajó egy részének bontása után épült fel a ma is látható torony a 18. században, és ekkor készült a puritán belső szinte egyetlen dísze, a barokkos szószék. A templom a 21. századra már a végpusztulás szélére került, viszont kicsiny, de eleven és gyarapodó református gyülekezete nem hagyta veszni az épületet: többek között a Teleki László Alapítvány támogatásával először belül, majd kívül is felújították, ami így, ha megcsonkítva is, de máig hirdeti a dél-erdélyi magyarság küzdeni akarását.

Szöveg: Szende András

Fotó: Kaiser Ottó