Élénk színek, vidám geometrikus minták – a bodrogkeresztúri templomban a középkor legszebb arca tárul a szemünk elé. A nagy méretű, elegáns templom gondosan mérlegelt arányai, a kőfaragványok minősége már a régészeti feltárás előtt mutatta, hogy a borászkodásból vagyont szerzett mezővárosi polgárok megbízásából épült. Mindez arra utal, hogy az épületen tapasztalt, világlátott mesterek dolgoztak, akik minden bizonnyal a közeli Kassa vagy Miskolc nagy építkezései miatt kerültek a vidékre. Az évszázadok során a templom viszont szó szerint elszürkült: a belsőt vastag, szürke festés takarta, a külső a legutóbbi felújítás során rózsaszínű árnyalatot kapott. Ráadásul a domboldalról hosszú idő alatt lemosódott a talaj, mintegy 70 centiméterrel feltöltve az épületet kívül-belül. Noha sejtették, hogy a templom milyen kincseket rejt, a 2017-ben indult feltárás minden szakértőt meglepett: szinte teljes egészében épen került elő a szentély eredeti, 15. századi geometrikus falfestése, és a hajóban is nagy méretű, összefüggő figurális ábrázolásokat találtak. Nemcsak hazánkban, hanem Európában is egyedülálló, hogy ilyen minőségű és szinte teljesen ép középkori falfestés kerül elő ennyi évszázad után. A festések restaurálását hazánk talán legtapasztaltabb szakemberei, Nemessányi Klára, Nemessányi Péter és Fabó Éva végezték. Az elmúlt évtizedekben ebben a szakmában is – a jelentős technológiai fejlődés mellett – komoly módszertani változások zajlottak. Korábban a munkák főleg a fellelt maradványok konzerválására szorítkoztak, kiegészítéseket csak ritkán végeztek, ami a nagyközönség számára sokszor furcsa, félkész látványt nyújtott. Manapság egyre több helyszínen kiegészítik a falképeket, ami így a szemlélő számára sokkal jobban értelmezhető. A szakmai szabályok szerint ezek felületüket tekintve eltérnek az eredeti alkotástól és az évszázados részek sérülése nélkül eltávolíthatók. Hiszen egy restaurátor nem csupán a mának dolgozik, fontos, hogy akár a későbbi kutatók is el tudják különíteni a különböző korú festéseket. A helyreállított belső így megdöbbentően vidám hangulatú, ugyanis a középkorban meglehetősen kedvelték az erős színeket és a játékos díszítményeket. A felújítás természetesen nem csak a falképek restaurálására terjedt ki, számos műszaki problémát sikerült orvosolni: megállították az épület csúszását, kívül-belül visszaállították a középkori járószintet, ami a falak víztelenítésére is jó hatással volt. A templom külseje visszakapta eredeti, fehéres színét, a vakolatot autentikus receptúra szerint állították elő, a felhordásnál is az eredeti, „fröcsköléses” eljárást alkalmazták, így a falak nem sima felületűek. Műemlékek felújítása esetén a tervezők számára nagy kihívást jelent a belsőépítészeti formanyelv megalkotása. A templomba a régi berendezéshez jól illő, tulipánmotívumos kovácsoltvas világítótestek kerültek, melyek időtlen eleganciát sugároznak. A felújítással együtt a templom környezetét is rendezték, ami a nagyarányú terepsüllyesztés miatt is szükséges volt.

Szöveg: Szende András

Fotó: Fejes Bence