A 19. század második felétől megindult nagyszabású vasútfejlesztés hamarosan járműjavító üzemek létrehozását tette szükségessé. Az 1870-ben megalapított MÁV Gép- és Kocsigyár Budapesti Főműhelynek nevezett üzemét 1886-ban adták át a Kőbányai úton. A 22 000 m2-es, öthajós bazilikális elrendezésű szerelőcsarnok és a hozzá kapcsolódó fűtőházak Feketeházy János tervei szerint épültek. A köztudatban élő, és immár hivatalos Eiffel-csarnok elnevezését csupán a híres francia mérnök nevéhez köthető acéllemezekből álló szerkezet után kapta az épület, Gustave Eiffel – sok magyar mérnöki műtárgytól és épülettől eltérően – nem vett részt a tervezésben. A magyar hídépítő mérnök bécsi, majd zürichi tanulmányait követően a MÁV főmérnökeként dolgozott 1892-es nyugdíjba vonulásáig. Munkássága alatt nemzetközi elismertségre tettek szert az általa tervezett mozdonyfordító korongok és különleges hídszerkezetek, melyek szabványrendszerét is ő dolgozta ki. Tervei szerint épült a Fővámház, a Keleti pályaudvar és az Operaház tetőszerkezete, valamint a komáromi Erzsébet híd, továbbá az Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria híd is. Leghíresebb műve a Nagy Virgillel közösen tervezett budapesti Ferenc József híd, vagyis a mai Szabadság híd. Az egyfajta mintaüzemnek tekintett műhelybe főként az ország északi részéből érkeztek a javítandó járművek, az itt dolgozók lakhatásáról, a gyerekeik oktatásáról a vasúttársaság gondoskodott. A 20. század elején a MÁV-műhelyek közül elsőként itt volt villanyvilágítás, és külön tűzoltóság is működött a területen. Az első világháborúban katonai kórházként használt épületet a második világháború alatt több súlyos bombatámadás is érte, de az üzem kiemelt jellegét mutatja, hogy a károkat szinte azonnal helyreállították. Az 1960-as években korszerűsítették és bővítették a telepet, ahol attól fogva főleg villamos mozdonyok javítását végezték. A 2009-ben bezárt üzem épületeit 2011-ben nyilvánították műemlékké, majd 2015-ben egy nagyszabású állami beruházás részeként elindították a Magyar Állami Operaház és az Erkel Színház közös műhelyházának és próbacentrumának létrehozását. A Marosi Miklós építész (KÖZTI) vezetésével felújított 220 méter hosszú és 110 méter széles központi csarnokban kilenc gyártóműhelyt és raktárt hoztak létre, a tágas központi teréből pedig a 400-600 fő befogadására képes, mozgatható nézőterű, állítható mélységű zenekari árokkal és gyűrűs forgószínpaddal is felszerelt Bánffy Miklós terem, valamint a kisebb méretű, 150-250 fős nézőterű Hevesi Sándor háziszínpad nyílik. Az egykori ipari tér és az új funkció különleges belső világot alkot, ezt a hatást fokozza az épületben elhelyezett, a 20. század elején gyártott MÁV 327-es típusú gőzmozdony, valamint a hozzá kapcsolt korabeli étkezőkocsi, ahol a büfé kapott helyet. Az Eiffel Műhelyház átadásával nem csupán egy értékes ipari műemlék kapott méltó új funkciót, hanem egész Budapest egy példamutató barnamezős fejlesztéssel gazdagodott, ami az egész tágabb környék megújulásának katalizátora lehet.

Szöveg: Baldavári Eszter

Fotó: Gulyás Attila,Földházi Árpád