A Bakonyt a Vértestől elválasztó, különösen szép tájképi környezetben fekszik Fehérvárcsurgó, amit 1903 óta különböztetnek meg előtaggal a hasonló nevű somogyi várostól. A birtok a 19. század közepére került a Károlyiak zálogbirtokába, majd tényleges tulajdonába. Károlyi György 1844-ben kezdte meg a kastély építését a bécsi építész, Heinrich Koch tervei szerint. A kivitelezést a család alkalmazásában álló fiatal, tehetséges mester, Ybl Miklós vezette, aki számos helyen tovább gazdagította az eredeti elképzeléseket. Így végeredményben egy impozáns, de mégis derűs, lakályos épület született. Az U alaprajzú kastély alapvetően késő klasszicista jellegű, de már romantikus elemek is megfigyelhetők rajta, mint a fémvázas Csipketerasz vagy a pártázatos óratorony. Az épületegyüttes középpontjában egy egyemeletes főszárny állt, ahhoz csatlakoztak két oldalról a földszintes mellékszárnyak. Ezek végén pavilonszerűen egy-egy újabb kétszintes épületrész állt. A dombtetőn lévő kastélyt hatalmas, a völgy aljában futó patakig érő park övezte, utóbbi felduzzasztásával még egy tavat is létrehoztak. A kastély legjelentősebb átépítése Károlyi Józsefhez köthető, aki 1910 és 1912 között a szükséges korszerűsítés mellett megépíttette az épület főhomlokzatát ma is alapvetően meghatározó hengeres tömegű könyvtárat. A parkot ekkor Hein János tájépítész tervei szerint átalakították, a korszak divatos növényeivel modernizálták. Az udvarban ekkor létesült a díszkert a kúttal, míg a veranda előtt különleges, kőbalusztrádos kert épült. A második világháború végén elmenekülő család kastélyát államosították, majd többek között a Fővárosi Gázművek üdülőjeként használták. Ugyanakkor az épület megújítására már a rendszerváltás előtt történtek előkészületek: a Párizsban élő Károlyi György már 1984-ben alapítványt hozott létre ebből a célból. Ezekben az években még itt forgatták a Te rongyos élet és a Vörös grófnő című filmeket, majd a rohamosan pusztuló épületet kiürítették. Az alapítvány 1997-ben kötött szerződést az állammal a kastély vagyonkezelésének átvételéről. Az együttes felújítása innentől kezdve folyamatos volt: 1999-ben a kápolna, 2001-ben a déli szárny készült el. A belső terek helyreállítását megnehezítette, hogy az épületet megfertőzte a könnyező házigomba, így az összes fafödémet el kellett távolítani. 2011 nyarára a főépület nagy részét megnyithatták a látogatók előtt. A történeti belsőépítészeti elemek, így a falfestések szinte teljes pusztulása miatt Pataky Dóra belsőépítész tulajdonképpen kortárs módon idézte vissza az egykori tereket. A helyreállított belsőket hol hűvösebb, hol lakályosabb elegancia jellemzi, ami illik a kastély klasszicista-neoklasszicista stílusához. 2014-ben indult a közel 50 hektáros kastélypark rekonstrukciója, Fatsar Kristóf kutatásai alapján. A szinte táji léptékű beavatkozás során az elmocsarasodott, elbozótosodott tó és a kapcsolódó vízrendszer teljes helyreállítása is megtörtént. Az együttes többi részének felújítása azóta is folyamatos: 2023-ban adták át a lovardát, 2025 januárjában pedig elindult a Csipketerasz felújítása.

Szöveg: Szende András

Fotó: Gulyás Attila