A Mátra alján fekvő város jelképe a hosszúkás főtér végében álló, annak képét nagyban meghatározó katolikus templom. Az impozáns gótikus épületet a török háborúk elmúltával barokk stílusban jelentős mértékben átépítették, ebben az időszakban emelték a két, egymástól szokatlanul távol álló tornyot, melyeket díszes sisakok koronáztak, illetve a legutóbbi felújítás óta újra koronáznak. Az épület ugyanis a város nagy részével együtt 1917. május 21-én leégett, így a sisakok is a lángok martalékává váltak. A templom a várossal együtt újjáépült, a tornyokat azonban pontosan száz évig csupán ideiglenesnek szánt védőtető fedte. A hosszú idő óta várt felújítás szinte minden mozzanata rendkívül látványos volt, elsőként a védőtetőket emelték le, majd elkészültek a már önmagukban is monumentális, tizenhét tonnás és tizennyolc méter magas, vagyis hat emelet magasságú ácsszerkezetek, amiket daruval emeltek végső helyükre. Ezt követte az apró részletekre is kiterjedő díszműbádogos rekonstrukciós munka, aminek eredményeképpen Gyöngyös egy évszázad után visszanyerte régi városképét.

Szöveg: Szende András

Fotó: Kasier Ákos,MTI