A település híres kegytemplomának árnyékában meghúzódó épület egy darab „visszakapott középkor”. A sok átépítés miatt az épület teljesen jellegtelenné vált, noha szép arányai és támpillérei elárulták, hogy nagy érték rejtőzik a vakolatrétegek alatt. A régészeti feltárások során szinte szó szerint kihámozták a templomot a rárakódott rétegekből, így előbukkantak a 15. századi ablakok, az eredeti bejárat, a belsőben pedig freskók tárultak fel. Az építészek ezek alapján szerkesztették újra a középkori formákat, így a torony kettős ablakait vagy az eredeti ajtó keretét. Különösen nagy kihívást jelentett a belső tér megoldása, hiszen a több korból származó berendezési tárgyak szinte alig képviseltek értéket. Így egységes, a mai kort tükröző, ugyanakkor a divatos minimalizmustól mentes, míves és részletgazdag berendezés készült.

A kiemelkedő színvonalú értékmentő munkáért 2021-ben Wittinger Zoltán és Hild Csorba Bernadett építészek, valamint a munkákat koordináló plébános, Szenes István ICOMOS-díjban részesültek.

Szöveg: Szende András