A szabadon álló, egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom – a főhomlokzatból rizalitként kilépő toronnyal – 1794-ben épült. Alapjához és oldalfalához középkori templomromból származó követ is felhasználtak. Külső megjelenését homlokzatán lizénás-tükrös falsíkok, szegmensíves nyílások és visszafogott klasszicizáló részletek jellemzik; belső tere dongaboltozatos. Berendezése a 19. század első feléből való, orgonája 1806-ban készült. A 2015–2017 között végzett felújítás során feltárták és megerősítették az alapozást, megújultak a bútorok, valamint újrafestették a templomot, kívül és belül visszaadva letisztult szépségét.

Szöveg: Huber Szebasztián