A város egyik jellegzetes egyházi épülete 1802 és 1822 között épült, késő barokk stílusban. A templom egyhajós, mennyezete teknőboltozatos, a nyugati vége pedig félköríves záródású, amely a korabeli, türelmi rendelet után kialakuló protestáns építészeti formanyelvet tükrözi. A tornyot csak 1896-ban emelték hozzá, amikor a millennium évében a gyülekezet anyagi helyzete már lehetővé tette a magasabb torony építését. A copf stílusú szószék és más belső elemek a 19. századi ízlésvilágot őrzik. A közelmúltban teljes körű felújításon esett át az épület, ami kiterjedt többek között a homlokzatokra, a tetőre, valamint a szigetelés megoldására és a megújuló energiát hasznosító fűtési rendszer kialakítására.

Szöveg: Csepely-Sulyok Georgina

Fotó: MTI