A Nyírség Pannonhalmája – így nevezte Józsa András régész a magas dombról égbe törő, gótikus templomot. A korai, Szent Márton tiszteletére emelt kápolna helyére a 15. század második felében épült fel a ma is álló templom, ami később a reformátusoké lett. A történelem viharai nem kímélték az épületet, valószínűleg az egyik török betörés során pusztult el a boltozat, aminek helyére fából készült síkmennyezet került. Egy újabb átépítés során, 1831-ben a hajó déli falát kibontották, toldalékként karzatot építettek, amely elé magas, késő barokk harangtorony került. A templom feltárással egybekötött belső felújítása 2002-ben vette kezdetét. Ekkor lelték fel, illetve állították helyre az egykori boltozat lenyomatát a falakon. Az elhúzódó munkák után kezdődött meg a külső helyreállítás tervezése, aminek során az épület visszanyerte hagyományos fehér színét, ami még inkább kiemeli a gyönyörű mérműves ablakokat. Ekkor távolították el a korábban ültetett, tájidegen fenyőket is a dombról, amik kitakarták az épületet, így most a templom ismét messzire látszik.

Szöveg: Szende András