A török időkben teljesen elpusztult Békéscsabát 1718-ban telepítették újjá evangélikus szlovákokkal. A rövidesen felvirágzó település így hamarosan az ország legnagyobb lutheránus gyülekezetének adott otthont, ami szükségessé tette egy méretben megfelelő templom felépítését. Több tervváltozat után végül a gyulai Czigler Antalt bízták meg a végleges rajzok elkészítésével, ami szerencsés döntésnek bizonyult: Czigler a korábbi tervek átdolgozásával egy, azoknál jóval elegánsabb, könnyedebb templomot tervezett. Az 1807-ben elkezdett munkák 1824-ig elhúzódtak. Az épület sokat őriz még a barokk formákból, főleg a torony és egyes berendezési tárgyak, bútorok idézik az előző század ízlését. Az oldalhomlokzatok formálása és a belső tér visszafogott eleganciája ugyanakkor már egyértelmű klasszicista jegyeket mutat. A felújítás mind a külső homlokzatot, mind a belteret érintette. Az épület visszanyerte fehéres színét, ezzel egyidejűleg pedig több sürgető műszaki problémát is megoldottak: korszerűsítették az elektromos rendszert és elvezették a tetőkről addig a falakra zúduló vizet.

Szöveg: Szende András

Fotó: Gulyás Attila,MTI