Zala vármegyében, a Keszthelyi-fennsíkot a Kemenesháttól elválasztó völgyben fekszik az ősi Türje nemzetség monostora. A 2022-ben felújított premontrei prépostság hosszú évtizedek után nyerte vissza gazdag múltjához méltó megjelenését. A templom egyértelműen beilleszthető az úgynevezett lombard típusú, nemzetiségi alapítású monostorok sorába. Bazilikális térformálása, nyugati karzata, háromhajós, keresztház nélküli kialakítása kapcsán párhuzamba hozható a jáki, a lébényi és a zsámbéki templommal is. Az ezen templomok mellett élő bencés vagy premontrei közösségek fő feladata az volt, hogy az alapító nemzetség elhunyt tagjaiért imádkozzanak. Azonban a sok párhuzam ellenére a türjei mégis egyedi értéket képvisel az Árpád-kor építészetben. Magyarországon egyedülálló az úgynevezett westwerkes, kéttornyos nyugati homlokzata, mely a Karoling-kori hagyományokat továbbfejlesztő, Ottó-kori templomépítészetre volt jellemző. Ezen túl építőanyaga is különlegessé teszi. Mivel a terület nem gazdag jó minőségű kőben, ezért a templom falainak nagy része téglából épült, csak az alapok és a látszó faragványok elkészítéséhez használtak az építőmesterek köveket. Alapítása Türje (Szentgróti) Dénes szlavón bánhoz köthető, akinek sírját a legújabb régészeti kutatások során meg is találták. Az alapítás évének 1241–1242-t jelölték meg egy néhány évvel későbbi oklevélben. Azonban az is elképzelhető, hogy a monostort már korábban, 1184-ben megalapították – legalábbis Mallyó József, 18. századi jászói premontrei kanonok feltételezése szerint. Ez esetben az 1241-es alapítás a tatárjárás következtében történt újraalapítás lehetett. Akárhogyan is, annyi bizonyos a hiteles történeti dokumentumok szerint, hogy 1234-ben a monostor már Csornáról érkező premontrei szerzeteseket fogadott. A türjei szerzetesi közösség – éppúgy, mint minden más kegyúri alapítású monostor – viszonylag szabadon igazgathatta magát, szabadon választhatták prépostjukat. Azonban az idő múlásával a virágzó monostori élet fenntartása egyre nehezebbé vált. A Türje nemzetség kihalása és a soron következő kegyurak nemtörődömsége a 16. századra a templom hanyatlásához vezetett. Az 1514-es Dózsa féle parasztfelkelés azonban elkerülte Türjét, mivel a szerzetesek jó kapcsolatot ápoltak a jobbágyokkal. Később a törökök kifosztották ugyan, de sosem foglalták el teljesen a települést. Sokkal többet kellett szenvednie a monostornak a magyar főurak miatt. Először a templom oldalához épített Szent Anna-kápolna pusztult el, majd a szerzetesek lakhelye, a monostor is. Végül pedig, amíg a prépost a Miksa császár által vezérelt török elleni hadjáratban harcolt, a sümegi várnagy támadta meg Türjét. Ekkor a templom jelentős része megsemmisült. Ezután a monostort a veszprémi püspökség a sümegi vár védvonalához csatolta, és végvárrá alakították. A 17. század elején a premontrei rend visszakapta Türjét, azonban hadi jelentősége nem csökkent, a templom déli toronyaljában fegyverműhely működött, erre utal a mostani feltárások során talált rengeteg puskagolyó. A török hódoltság után a Morvaországból érkező apát vezetésével történt meg a templom és a kolostor újjáépítése. Az 1740-es években hatalmas munkák zajlottak, hogy a templom újra alkalmas és méltó hely legyen szentmisék bemutatására és a monostori életre. A barokk kori festés, köztük a Szent Anna-kápolna freskója, Dorfmeister István munkáját dicséri. Az átépítés, illetve a kifestés során megtartották a gótikus boltozatokat, így a templomban gyönyörűen egymásba fonódnak a különböző évszázadok. A következő nagy felújítás 1921-ben történt Lux Kálmán tervei alapján. Ekkor a barokk kori vakolat eltávolításával rekonstruálták a középkori homlokzatot, melyet impozáns látszótégla felülettel mutattak be. Ekkor készült el az árpádsávval díszített rózsaablak rekonstrukciója is. A múlt századi felújítás óta kiderült, hogy a téglahomlokzatot az időjárás erősen károsítja. A középkori téglák néhol elkezdtek kifagyni a falból, ezért a 2016-ban megkezdett felújítás során korszerű, speciális felületvédő anyaggal vonták be a homlokzatot. A templom új megjelenése így közelebb került feltételezhető Árpád-kori megjelenéséhez, amikor szinte biztos, hogy vakolva vagy meszelve volt a tégla felület. Most viszont a technológiának köszönhetően a látványos téglastruktúra is érvényesülni tud. Természetesen megújulhatott a 2000-es évek elejére már nagyon rossz állapotban lévő templombelső is. A festés a középkori és a barokk állapotokat egyszerre idézi fel, de mégis egységes. A templom egyik különlegessége a déli hajó falán található Szent László-legenda, melynek mind a hat jelenete fennmaradt, egymás mellett, szalagszerűen ábrázolva. A 14. századi falképciklus egyedisége, hogy teljes egészében megtekinthető a kun katona üldözésétől egészen a megmentett leány vigasztalásáig. A 15. századból megőrződött egy ritka típusú szentségtartó, melyet később a déli mellékhajó falába helyeztek át. Ezeken túl több új szenzáció is előkerült a felújítást megelőző feltárások folyamán. Például megtalálták a kutatók a monostor alapítója, Dénes bán sírját a templom főhajója alatt a szentély előtti részen, és a templom egykori járósíkja is látható üvegfödémek segítségévelt. A felújítás további ütemében a templom északi oldalán, a barokk korban magtárrá alakított hajdani monostorépületben egy látogatóközpontot is kialakítottak. Ezzel együtt megújult a templom teljes környezete is, a monostor területén kézműves kávézó és söröző is üzemel, továbbá zarándokszállás is létesült. A 2022-ben ünnepi mise keretei között újra felszentelt templom azóta is szeretettel fogadja a híveket, a zarándokokat és az érdeklődő látogatókat. A templomban látható, különböző korokból fennmaradt szentelési keresztekhez most egy negyedik korszak emlékei is csatlakoztak.

Szöveg: Varga Géza

Fotó: Bujnovszky Tamás