Az 1966-ban létrejött Biatorbágy torbágyi városrészének klasszicista homlokzatú templomában zajlott az elmúlt évtizedek egyik legösszetettebb restaurálási munkája, ami a barokk szakrális berendezést érintette. A főoltárból, két mellékoltárból, szószékből és keresztelőkútból álló együttest a felszentelése óta eltelt mintegy háromszáz évben többször és sokszor kifejezetten hozzá nem értő módon alakították át. Az oltárokat a megelőző restaurálási kutatás szerint legalább háromszor átfestették, az 1800-as évek közepén klasszicista stílusú, majd a 19. század végén neoromán jellegű festés készült, 1962-ben kapta a szocializmus időszakára igencsak jellemző fakózöld színét, ami a helyreállításig meghatározta a templombelső jellegét. A helyreállítás 2004-ben indult, azóta tizenhárom ütemben zajlott a restaurálási munka az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) Épített Örökség kollégiuma, Biatorbágy Város Önkormányzata és a hívek finanszírozásában. Elsőként a Nepomuki Szent János, majd a Páduai Szent Antal tiszteletére emelt mellékoltár restaurálása készült el. A legnagyobb feladatot természetesen a főoltár helyreállítása jelentette: a szerkezetileg is meggyengült oltárépítményt műhelybe szállították, és a feltárás során több száz darabra szedték szét, illetve ennyi darabra esett szét, hiszen az enyves ragasztóanyag az évszázadok folyamán szinte teljesen elvesztette ragasztóerejét. Csupán a főpárkány 96 darabra hullott, összeállításához egy nagy méretű helyiségre volt szükség. A lábazat az 1960-as években beépített dobogó miatt szinte teljes mértékben elrohadt, a szoborfülke aljából későbbi korokban egy darabot kivágtak. A fülke festékrétegeinek feltárásakor az eredetileg megfestett felhők és dicsfények nyomai is láthatóvá váltak. A munkákat folyamatosan restaurátorokból, illetve műemléki szakértőkből álló bizottság véleményezte Szentkirályi Miklós Munkácsy-díjas restaurátor művész vezetésével. A konzerválás és kezelések után ismét összeépítették az oltárt, a lábazat megsemmisült alsó részének rekonstrukciója is megtörtént a főpárkány méreteinek segítségével. A restaurálás elvei szerint a kiegészítések, megerősítések a későbbiekben eltávolíthatók. Az eredeti színezést a maradványok mellett a dokumentációk, leírások segítségével állították helyre. Az oltár közepére százhúsz év után visszakerült az eredetileg ott álló Havas Boldogasszony-kegykép, amit Győri Lajos festőrestaurátor művész állított helyre. A kép körüli felhőket és dicsfényeket a lenyomatok alapján rekonstruálták. Komoly problémát jelentettek a képet tartó angyalszobrok – azok létére ugyanis csupán a leírások utaltak. Az alakokat hazai (többek között Győr, Pápa, Ercsi, Eger, Celldömölk) és külföldi (Róma, Passau, Innsbruck) analógiák alapján készítették el. A restaurált főoltárt 2021-ban szentelték fel, ezzel visszaállt a belső tér barokk kori állapota. A munkák kiemelkedő színvonalát 2022-ben ICOMOS-díjjal ismerték el.

Szöveg: Szende András

Fotó: Kasier Ákos