Hatvan városa 1746-ban került Grassalkovich Antal birtokába. A 18. század legnagyobb magyar birtokszerzője és építtetője hamarosan itt is nagyszabású munkálatokba fogott, bár a kastély eleinte főképp gazdasági-irányítási funkcióval rendelkezett. A középkori vár helyén álló épület a Grassalkovich-kastélytípusba tartozik, az U alaprajz súlypontjában áll az építészetileg is kiemelt díszterem, amihez szimmetrikusan további termek, illetve épületszárnyak csatlakoznak. A kastély tervezője valószínűleg a salzburgi származású Mayerhoffer András, aki – számos barokk templom mellett – Grassalkovich gödöllői kastélyát és pozsonyi palotáját is megalkotta. Az első nagyobb átalakításokat a birtokszerző fia, ifjabb Antal végezte, ekkor az épületben színház is helyet kapott. Hatvan és vele együtt a kastély valódi fénykora azonban a Hatvany-Deutsch család idejére esik, az 1867 és 1944 közötti időszakra. A várossal teljesen összefonódott család – magyarosított nevük is a településre utal – alapította a híres cukorgyárat, és tette messze földön híres kulturális központtá a kastélyt. A belső tereket 1913-ban jó ízléssel, értő módon neobarokk-neorokokó díszítésekkel látták el Hatvany-Deutsch Sándor megbízásából. A következő generáció, Hatvany Lajos és testvérei, Irén, valamint Ferenc rendszeresen vendégül látták Thomas Mannt és József Attilát. Irén különös gondot fordított a kastélykertre, irányításával az ország egyik legszebb parkja épült itt ki, a kapcsolódó virágkertészet pedig rendkívül sikeresen és nyereségesen működött. A család sorsa szerencsétlenül alakult, Lajos és Ferenc emigrált, Irén nem bírta elhagyni szeretett hatvani otthonát – végül Auschwitzban ölték meg. A kifosztott kastélyba iskola, majd kórház költözött, ráadásul a hely szűke miatt szükséges új kórházépületet a hatvanas években a gondosan megtervezett parkba építették – éppen a legfontosabb látványtengely közepére. A kórházi használat 1987-ben ért véget, mikor az egyik nehéz műtőlámpa beszakította a födémet. Ezután az épület évtizedekig üresen állt. Végül 2011-ben új, méltó funkciót kapott az ingatlan, a Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum költözött a felújított kastélyba. Már a födémbeszakadás is mutatta, hogy a legfontosabb feladat a tartószerkezetek megerősítése és az épület mozgásának megállítása. A belső térben a rengeteg utólagosan beépített válaszfal elbontásával helyreállították az eredeti barokk térsort, az egymásba nyíló termek hosszú sorával. Ezután következhetett a neobarokk díszítések restaurálása és kiegészítése. A múzeumi igényeket már a tervezés kezdetétől figyelembe vették, így az egyes helyiségekbe pontosan odaillő installációk kerültek. A kastélykertben a tájépítészek megkísérelték a lehetetlent, a park rekonstrukcióját úgy, hogy épp a leghangsúlyosabb helyen áll az új kórházépület. A főtengely a kórházépület miatt csak részlegesen volt rekonstruálható, de a felújítás valamelyest visszaidézi az egykori nagyszabású kertet. A kórház hajdani mosodáját és kazánházát sikerült beilleszteni a helyreállított parkba, itt a vadászati múzeum kiállításai kaptak helyet.

Szöveg: Szende András

Fotó: Fejes Bence